11. fejezet - Bűn

   - Ugyanmár, Diam!- rántotta vissza a karom.
   - Légy komoly, Zayn! Nem működne. Nem akarok bújkálni veled.- rántottam ki a kezem az övéből.
   - Mondtam már, nem kell.- nézett határozottan a szemembe.
   - Gyenge vagy!- jelemtettem ki, mire ő végre lesütötte a szemét.- Ha eddig nem tudtál vele szakítani, most mitől lenne könnyebb?
   - Attól... Mert szeretlek.- húzott újra magához.
   - Nem hiszek neked.- toltam el ismét magamtól.- Elmegyek.
   - Vissza Londonba?- kérdezte könnyelműen.
   - Nem.- ráztam meg a fejem.- Visszamegyek Londonba, elköszönni Sashatól, hiszen soha többet nem fogom látni... de aztán... haza megyek. Manchesterbe.- egy könnycsepp jelent meg az arcomon.
   - ... Diamond!- szólt utánam.
   - A döntésem végleges.- jelentettem ki s már pakoltam is.

***

       Sasha 

   Könnyes szemekkel rohantam végig a nagyváros utcáin. Erősen fújt a szél, szemeimet már csípte az odafagyott könny. Sűrün fordítottam hátra a fejem, ezzel ellenőrizve, hogy nem jön utánam senki. Megkönnyebbülésemre azt a személyt nem vettem észre, kit nem szerettem volna. A hotelhez érve lassítottam s nyugodtabban mentem fel a lakosztályba. Felérve, nekitámaszkodtam az a falnak s testem lecsúsztattam mellette. Leültem a földre s zokogni kezdtem.

   - Ne sírj, kár a szép arcodért.

Ilyedségemben szólalni nem bírtam, csak felálltam és szemem valami éles tárgy után kutatott.

   - Dan! Te hogy kerültél ide?- kérdeztem félelemmel teli hangon.
   - Tudod, ellentétben veled, nem gyalogolok végig az egész városon, hanem inkább beszállok az egyik limómba. És elfelejtetted, hogy nekem is van kulcs a szobádhoz? "Vészhelyzet" esetére?
   - Mit... Mit akarsz tőlem?- hangom megremegett s hátrálni kezdtem.
   - Ó! Azt hittem, tudod.- nevetett.- Csak felpörgetni a karrieredet.
   - Nem, nem fogom újra megtenni.- csóváltam lassan a fejem.
   - Tényleg? Ne viccelj!- mosolygott.

  Közeledett felém és megfogta a derekamat. Minden erőmet belevetve tiltakoztam, de az ő ereje többszörösen meghaladta az enyémet. Közelebb húzott magához, miközben én csak kapálóztam. Beletúrt a szőke hajamba, de én semmit nem tudtam ellene tenni. Nem vacakolt. A méreg drága ruhát, amit az ő általa fizetett divattervezők csináltattak számomra, egy szempillantás alatt letépte rólam. Már alig tudtam, mi történik, a ruhát kapkodtam vissza magamra, de semmi esélyem nem volt. Minden túl gyorsan történt. A falnak döntött és lerántotta rólam a maradék ruhát. Végre eltávolodott egy kicsit, hogy az egész testemet szemügyre vehesse. Ezt vártam. Habozás nélkül, magassarkúm segítségével ágyékon rúgtam. Ő köpni, nyelni nem tudott és mindkét kezét a fájlaló végtagjára helyezte. Kapva kaptam az alkalmon és gyorsan kotorászni kezdtem Diam éjeliszekrényében. Jól tudtam, hogy ott találni fogok egy fegyvert. Úgy is lett. Az apukájától kapta, aki rendőr volt, mielőtt el nem távozott volna az élők sorából. A remegő kezeimbe vettem a - meglehetősen nehéz -  pisztolyt. Lábaim zsibadtak, de én lassan közeledtem a fájdalomtól földön fekvő férfihez.

   - Ezt még nagyon megbánod!- ismételgette suttogva s hozzá pár szisszegést is kiadott.
   - Nem.- emeltem fel a két kezem, benne a fegyverrel.- Te bánod meg.- ekkor felém fordította a fejét s egyenesen a ravaszba nézett.
   - Hah... Meg akarsz ölni?- nevetett fel halkan.- Csak rajta. De... úgysem... bírod megtenni.- nyögdécselt.- Tudod miért? Mert te nem vagy több egy naiv kislánynál.- próbálkozott ekkor felállni.
   - Hallgass!- ordítottam rá.- Ha nem vetted volna észre egy fegyvert tartok a fejedhez és egyetlen mozdulatomba kerül és a golyó szétzúzza... az agyadat.
   - És ez teljesen... hidegen hagy, hisz úgyse mered megtenni- suttogta.- Sasha, Sasha. Sasha.- sétálta fel s alá.- Mi lenne veled nélkülem? Hm? Ebbe belegondoltál? Nem, ugye? Én a helyedbe nem ölném meg a főnökömet.- nevetett ismét.- Ki fog téged a csúcsra vinni? Ó! Tán' csak nem a popsztár pasid? Harry Styles? Milyen név ez? Ő nem tudja megadni neked, amire szükséged van. Vagy talán a "legjobb barátnőd"?
Azt hittétek, hogy kézen fogva sétáltok majd végig a siker kapujáig? Hát elárulok neked egy titkot, kislány. A sikernek mindig ára van. Hát itt vagyok. Kifizetheted nálam. Elfogadok kézpénzt, kártyád és akár csekket is. De tudod te, hogy mit szeretnék a legjobban. Téged. Az ártatlanságod. A hamvas, tökéletes, páratlan tes...t...e...- szava elakadt és térdre rogyott. A golyó a mellkasába hatolt. Én ledobtam a fegyvert a padlóra. Térdre ereszkedtem. Egy szál fehérneműben ültem a földön. Könnyeim hullani kezdtek. Nem sírtam csak könnyeztem. Szemfestékem elfolyt, így két hatalmas fekete folt ékeskedett a szemeim alatt. Találtam egy eldugott csomag cigit, ígyhát rágyújtottam. Csak ültem a földön és cigiztem, miközben néztem, a tőlem fél méterre fekvő hullát. Életten teste szétnyúlva terült el a hideg padlón. Szinte már vicces volt. Nevetnem kellett. Azok után, amennyi fájdalmat és szenvedést okozott nekem, ez volt a legméltóbb bűntetése. Megérdemelte. Röhögtem rajta. Jó kedvem elszállt, mikor valójában feldolgoztam ennek a súlyát. Akár börtönbe is kerülhetek. Magam elé néztem. A földet figyeltem. Ekkor hallottam, hogy valaki lenyomja a kilincset és kinyitja az ajtót. Magassarkú kopogása, ami erre tart. A vértócsát meglátva, az illető ledobta a szobakulcsot és sietősen közeledett. Én változatlanul csak magam elé bámulok.
   - Szervusz, Diamond, korán haza jöttél.- köszöntöttem barátnőmet semleges arccal, rá se nézve.- Mit történt? Összevesztetek Zayn-el?- néztem a padlót.
   - T...Te... Te jó... ég! Sasha! Mit... Mit tettél?!- ekkor ránéztem és láttam, hogy egyszerre mindkét szeméből folyik a könny.
   - Megöltem.- láttam az arcán a kétségbeesést, és a tehetetlenségét.- Embertöltem.- odasétáltam hozzá és letöröltem a könnyeit.- Nem kell sírni érte. Megérdemelte.- mondtam halkan. Megragadtam az állát és felém fordítottam. Egy idejig ellenkezett, majd rámnézett. Szemei pirosak voltak. Mostmár mást is láttam a tekintetében. Félelmet. Nem csodálkoztam. Úgy éreztem magam, mint egy phszichopata gyilkos. Megrémisztettem. Félt... tőlem.

10. fejezet - A fellépés

Végre belevethettük magunkat a kék tengerbe. Eképesztően jól szórakoztunk. Csak nevettünk, beszélgettünk és csak jól akartuk érezni magunkat. Nem számított semmi. Nem aggodalmaskodtunk amiatt, hogy akármelyik pillanatban megcsörrenhet Zayn telefonja, a vonal másik végén egy ideges barárnővel. Semmi nem ronthatta el a kedvünket. Csomót fényképeztünk, igaz inkább csak Ő, ezért a legtöbb fotó rólam készült.

 ***

Fáradtan döltem le a hotel szoba ágyára. Lehunytam a szemem és éreztem, hogy Zayn odabújik hozzám. Átkarolt. Fejem a mellkasába nyomtam és éreztem a Gucci parfümje illatát. A szívem hevesen dobogott, de mikor a hajamat félre söpörte és végigsimította ujját a nyakamon, úgyéreztem, hogy szívem ott helyben meg is áll. Felültem az ágyra török ülésben. Zayn is ezt tette.

   -Megígérted, hogy énekelsz nekem valamit.- szólalt meg Ő.

   -Mit énekeljek?

   -Amit szeretnél..

   -Nem jut semmi az eszembe.

   -Láttam a halban egy kis színpadot, és volt ott egy szintetizátor is.

   -Megőrültél?! Nem! Biztos nem!- tiltakoztam.

   -Gyere már! Nincs mitől félned. Nagyon tehetséges vagy.

   -Nem. Nem fogok csak úgy kiállni mindenki elé és énekelni.- makacskodtam tovább.

   -Diam! Bízol bennem?- kérdezte s megfogta a kezem.

   -Ez egy bolond ötlet...

   -Bízol bennem?- erősködött.

   -Igen...- vágtam végül rá.

   -Akkor nem lesz semmi baj. Egész végig ott leszek mögötted és kísérni fogom a szintetizátorral.

   -Rendben.

Lementünk a halba. Az asztaloknál, megszámoltam, összesen nyolc ember ült. Izzadni kezdett a tenyerem. "Gyerünk Diamond, meg tudod csinálni. Ez csak pár ember."- ismételgettem magamban. Felléptünk a színpadra és egyből minden szempár ránk szegeződött. Akkor ugrott be egy probléma forrás.

   -Zayn! Mit játszunk?- fordultam felé.

   -Ismered a Shakespeare's Sister-t?

    -Persze.

    -A Stay jó lesz.

    -Jó.- izgulhattam tovább.

Megköszörültem  a torkom, mély levegőt vettem és belekezdtem...

   -Jó...jó estét mindenkinek!- kezdem bele a publikum üdvözlésébe.- Egy régebbi dalt szeretnénk elénekelni. Valószínű, mindenki ismeri. Remélem teteszeni fog!

                                        
                                   

Csak annyit tudok, hogy tapsoltak. Minden elsötétült körülöttem, a hangok eltompultak és a lábaim már alig bírták el a súlyomat. Pár másodperc után sikerült leküzdenem az utólagos lámpalázamat így hát megálltam a lábamon. Az elmaradhatatlan meghajolás után lementünk a színpadról. Meglepetésemre semmilyen féle letolást nem kaptunk a hotel alkalmazottaiktól, mert engedély nélkül zenéltünk a színpadon. Gondmentesen és megkönnyebbűlten sétáltunk fel a szobához.

   -Gyönyörű hangod van! Nagyon tehetséges vagy!- bókolt Zayn, miközben kinyitotta a szoba ajtaját. Én szóltam egy szót se.- Kéne kezdjél valamit, jelentkezz tehetségkutatóba vagy csak...- gondolkodott el. Megvan!- csendben hallgattam örömszavait.- Ahogy visszaérünk Londonba elviszlek egy stúdióba! Feldolgozunk együtt egy dalt. Amit akarsz.- semleges arccal néztem magam elé. Próbáltam nem odafigyelni, de lehetetlen volt. Zayn úgyviselkedett mint egy izgatott kisgyerek. Mindenegyes kiejtett szó a száján késként vésődött a szívembe. Szavai után be-becsuktam a szemem.- Mi történt? Diam?

   -Sajnálom, Zayn!- szólaltam meg elfolytott hangon.

  -Mit?- nézett rám a legnagyobb aggodalommal, ami... nagyon fájt. Éreztem a kellemetlen kaparást a torkomban, amitől képtelen voltam megszólalni.- Kicsim! Hallasz?

   -Hallak.... Zayn... Ez mind szép és jó de...- folytattam könnyes szemekkel.- De nem lehet. Te is tudod. Semmit. 

    -Miről beszélsz?- nézett a rám kerek szemekkel.

   -Kettőnkről. Nem fog menni. Ez lehetlen. Nagyon kedves vagy, hogy segíteni akarsz valóra válltani az álmom, de pont ez fáj benne. Hogy szeretsz... Én is szeretlek!- mondtam ki rekkedt, síró hangomon.

    - És mi ebbe a probléma?

    - Az, hogy van barátnőd!- kiabáltam a szemébe.

    -Szakítok vele!- simogatta a vállam.

    -Nehogy! Perrie csodálatos lány és nem ezt érdemli. Összetörne ha szakítanál vele. 

    -Rendben van, majd megoldjuk. Nem értem, miért kell ezért sírni.- flegmázott.

    -Hogy te mekkora egy szemétláda vagy!- mondtam s bementem a fürdőbe.

    -Most mi? Miért?- jött utánam.

    -Hagyj békén!- kiabáltam könnyes szemmel.

    -De... De mi a baj? Miért vagyok szemétláda?- emelte fel mindkét kezét. Én nem válaszoltam a kérdésére.

    -Haza akarok menni.- jelentettem ki.

   

9. fejezet - A Paradicsom

A megbeszéltek alapján, reggel 7-kor kimentem a Dulwich villa elé. Zöld bőröndömet magam után húzva kerestem Zaynt. Kíváncsi voltam, hogy miért ide hívott és miért nem egy vonat-állomásra vagy egy repülőtérre. Pár perc múlva megkaptam a választ. Hajamat megmagyarázhatatlanul gyorsan felkapta a szél és olyan gyorsan kezdett el lobogni, mint még soha. A fejem fölül jött a mesterséges szél áradat. A körülöttem lévő összes fűszál ugyanazt a vad táncot járta, mint a hajam. Hangos propeller forgást hallottam. Mostmár úgyis tudtam, hogy mi van fölöttem a levegőben, hogy nem néztem fel. De végül megtettem, és egy óriási, fekete helikoptert láttam magamelőtt, miközben közelít a föld felé. Az ablakon Zayn hajolt ki, egy levakarhatatlan mosollyal az arcán. Intett hogy lépjek fel az egyfokú lépcsőre, miközben egy másik férfi a bőröndömet próbálta felhúzni a gépbe. Zayn felém nyújtotta mindkét kezét, hogy segíthessen felmászni. Én elfogadtam a hízelgő ajánlatát és egy szempillantáson belül már bent voltam mellette.

   -Mi ez az egész?- érdeklődtem vigyorogva.- Hova megyünk helikopterrel?

   -Gondoltam érdekes lesz egy kis helikopteres kaland.- nevetett.- Te hova szeretnél menni?

   -Nem is tudom...- gondolkodtam el.- Valami tengerpart jól jönne a sok nagy város után.- használtam ki az alkalmat kajánul.

   -El van döntve! Sam, melyik tengerparti város a legalkalmasabb?- fordult oda a pilótához a kérdéssel, úgy mint egy izgatott kisgyerek.
   -Nem is tudom... Penzance-t ajánlanám.- húzta fel a szája szélét.
   -Oda megyünk!- kiáltott fel újra Zayn.
   Az egész utat végig nevettük. Csomó mindent megtudtunk egymásról. Kiderült, hogy Sam teológiát végzett és mégis egy teljesen más szakmát választott. Most helikopter pilóta. Belemélyedtünk a beszélgetésbe, mikor szólt Sam, hogy ott vagyunk. Leszálltunk, kiszedtük a csomagjainkat és elköszöntünk Sam-től. Gyönyörű volt a táj. Egyből láthattuk a tenger hullámjait s ahogy a napsugarak megcsillogtatják  a víz felszínét. Mielőtt elkezdtük volna a szállás keresés "szépségeit", lementünk a tengerpartra körülnézni.


                        

Az ússzással még várnunk kellett egy keveset, hiszen ilyen időpontban még hűvös van, így csak sétáltunk a homokos úton.
   -Zayn...- törtem meg a csendet félénken.- P...Perrie-nek mit mondtál, miért utazol el?
   -Interjú.- kaptam az egyhangú választ.
   -Értem.- lehajtottam a fejem.- Én... Sasha-nak mindent elmondtam.- ekkor a nagy, gyönyörű barna szemeivel rám nézett.- Mindent tud... kettőnkröl.
   -Nincs ezzel semmi baj. Megértem. Legjobb barátnőd. Nem akarsz neki hazudni.
   -Nem haragszol?
   -Dehogyis.- vágta rá.
Szótlanul sétáltunk tovább egymás mellett. Láttam, hogy Zayn néha rám-rám néz. Pár centivel közelebb jött hozzám. Ismét úgy éreztem, mintha lenyeltem volna száz pillangót, akik most a gyomromban röpködnek. A vállaink egy pillanatra összeértek. Mindketten zavarba jöttünk. Kicsit féltem. Az túlzás. Nagyon izgultam. A vak is látta, hogy ő is... habozik. Fél lépni... Pedig tudta jól, hogy most vagy soha. Pár perc múlva... még mindig semmi. Mire vár? Gyerünk!... Semmi. Mégmindig szótlanul sétáltunk és rá se néztünk egymásra. Akkor elhatároztam magam. Mély levegőt vettem... Karom enyhén kinyújtottam, de úgy, hogy biztos legyek abban, hogy Zayn meglátta. A szeme sarkából ránézett a kézfejemre és egy apró mosollyal jutalmazta bátorságom. Ő is, szintén mély levegőt vett és csuklóját megforgatva, a tenyerét óvatosan az enyémbe helyezte. Rámosolyogtam. Ő lassan elhúzta kezét és más pozicíóba helyezte azt. Most összekulcsolt kezekkel mentünk végig a parton.


                 

Fél óra mulva rávettük magunkat, hogy megfelelő alvóhelyet keressünk a következő hat éjszakára. Nem kellett sokat járjunk. Az első jól kinéző hotelben szálltunk meg. Ugyanis igaz, nem volt üresedés, de a recepciós kislánya IMÁDJA a One Directiont és bármit megtenne egy aláírásért. Tehát, egy szó, mint száz, megkaptuk a luxuslakosztályt. Miután kipakoltunk és elhelyezkedtünk lementünk megint a partra úszni egy kicsit.

***

Damn! Damn! Damn! 
What I'd do to have you here, here, here
I wish you were here

Énekeltem szinte magamban kedvenc dalom sorait. Zayn persze így is meghallotta.
   -Itt vagyok.- nézett rám vigyorogva.
   -Hahaha! Nagyon vicces vagy.- gúnyoltam ki humorát.
   -Szeretsz énekelni?- váltotta komolyabbra a szót.
   -Igen.
   -Énekelj még nekem!- kérlelt Ő.
   -Majd máskor.- s legyintettem.

8. fejezet - Édes eggyütlét

Zayn sötérbarna szemeibe néztem, de a színét váltogató fény miatt ez nem őrizte meg varázsát.
   -Itt?- kérdeztem flegmán.
   -Nem.- ezzel megragadta a csuklóm és maga után húzott.
Meglehetősen sietős tempóval haladtunk át a tömegen. Szinte mindenkit félrelökött aki az útjában volt. Én csak próbáltam feltűnéstelenül elsiklani az ízzadt testek mellett. Megálltunk. A vad, színes fényeket nem láttuk már. Sötét volt. Teljes sötétség. Arcát egyáltalán nem láttam, de pontosan tudtam, hogy engem néz. Néz és vár, de tudta, hogy nem fog történni semmi. Mély levegőt vett. Éreztem, hogy szólásra nyitja a száját, de végül meggondolta magát. Küzködött a levegő vétellel. Nem tudott megszólalni.
   -Mi a baj?- kérdeztem mélyen a sötét szemeibe nézve.
   -Cs...cs...csak...csak el kell mondanom valamit.- dadogott.
   -Jó. Nyugodj meg! Elmondhatod.- nyugtattam Zaynt.
Újra mély levegőt vett és lassan kifújta azt.
   -Szeretném, hogyha nem akadnál ki, azon, amin most mondani fogok... Hidd el, nem akartam, hogy így legyen.
   -Csak mondd!- szóltam bíztatóan.
   -Tehát... Emlékszel arra csókra... Azóta nagyon furcsa minden. Érzelmeim vannak... irántad. Ez még nem történt meg velem soha. Ahogy Jade is mondta, nem ez az első ilyen esetem. Többször léptem már félre. Nem vagyok rá büszke, de ami megtörtént, megtörtént. Párról tud Perrie is. Eddig miondig megbocsájtott. Akármit is tettem. Egy csodálatos lány. És én mindig fájdalmat okozok neki. Eddig annak a híve voltam, hogy amiről nem tud az nem fáj. De egyszer mindig fény derül az igazságra. Tudom jól. Már egy ideje csak Perrire koncentrálok. De nem olyan könnyü. Én nem azért csókolózok ismeretlen lányokkal, mert olyan jó megcsalni a barátnőmet. Azért teszem, mert valammi nem működik. Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk el van átkozva. Mindig is úgyéreztem, hogy ő jobban szeret, mint én őt. Mostmár tudom is... Perrie volt a mindenem. Egy időben. De aztán minden megváltozott. Mindketten elmentünk turnézni. Egy idejig beszéltünk Skype-on, de az nem helyettesítette az együtt töltött csodálatos perceket. Aztán elhidegültünk egymástól. Szakítani akartunk, de... a menedzsereink nem engedték. Azt mondták, hogy maradjunk még együtt egy keveset, mert a média nagyon felkapta ezt a Zerrie-s témát. Mi szót fogadtunk, hiszen ez volt a legjobb mindkét bandának. Pár hónap múlva én megint szakítani akartam, de közben... Perrie belémszeretett. Ő bevallotta nekem az érzelmeit irántam. De akkor már nem mondhattam neki nemet. Együtt maradtunk. Nagy hiba volt. Reméltem, hogy közben én is belészeretek, de nem így történt... Mikor összebújtunk a fülembe suttogta "szeretlek". Én pedig a szemébe kellett hazudnom azt, hogy "én is"... Aztán kezdtem el csajozni. Legtöbbször rajongókkal. Teljesen érzelem mentesen ment minden. Próbáltam nem beleszeretni  a lányokba. Ez sikerült is. De végül jöttél te. Már akkor tudtam, hogy van benned valami, mikor megismerkedtünk. Valami különleges... Talán a magabiztosság hiányod és az, hogy önmagadat adod. Kimutatod a rossz énedet is és nem szégyenled. Ezt tisztelem. És talán... ezért is... szerettem beléd... Ezt akartam elmondani. Szeretlek!
   -Ö...öö...ö... Örülök, hogy őszínte voltál velem, Zayn!- szólaltam meg én, aki mindeddig lélegzet visszafolytva hallgattam a vallomást.
   -Meg tudsz nekem bocsájtani?- közeledett felém a fiú és arcomra tette a kezeit.
   -Megbocsájtani? Miért kéne? Nem tettél semmi rosszat...- vékonyodott el a hangom.
   -Mi a baj?- ragasztotta  a homlokát az enyémhez.

                                                
   -Nem haragszom rád... Én is érzek irántad... elég sok mindent.
   -De nem szabad... Nem helyes.- csóválta a fejét.
   -Tudom. Mit mondtál az előbb? Amiről nem tud az nem fáj?
   -Igen...- nézett le hirtelen a földre.
   -Tehát...
   -N...nem. Nem lehet.
   -Zayn!
   -Nem!
   -Zayn, csókolj meg!

  

Tökéletes volt. Háromszor csókolóztunk összesen. Ezt nem is lehetett összehasonlítani a többivel. Éreztem valamit, amit a többiben nem. Éreztem, milyen erősen ver a szíve. Csodálatos volt. A gyomromban pillangók ezrei röpködtek. Már szálltam. A felhők felett jártam. A sötétben semmit sem lehetett látni, de ahogy hátra léptem, éreztem, hogy egy ágy van mögöttünk. Zayn hátamra fektetett és fölém mászott. Tehetettlennek éresztem magam, de ugyanakkor élvesztem. Csak folytattuk tovább a csókolózást. Ahogy ajkaink eggyé váltak újra, meg újra... Felbecsülhetetlen érzés volt. Zayn a nadrágom övét akarta kikapcsolni, de én megállítottam.
   -Nem! Még nem!- szóltam rá.
Ő újra rám nézett. Mélyen a szemeimbe. Megnézte jól mindkét szemem, majd a számra öszpontosított. Újra megcsókolt. Csak csókolóztunk és csókolóztunk. Egy örökkévalóság lehetett, de én csak egy röpke pillanatnak éreztem. Mikor ajkaink elszakadtak egymástól felültünk az ágyra egymással szembe.
   -Gyere velem!- mosolygott rám Ő és megfogta a kezemet.
   -Hova?- mosolyogtam vissza.
   -Az mindegy. El. Csak mi ketten. Minél távolabb mindentől és mindenkitől.
   -Most?
   -Most?- kérdezte tőlem, várva, hogy én döntsem el.
   -Akármikor.
   -Akkor most.- húzta ismét mosolyra a szája szélét.
   -De csak egy hetet vagyunk Londonba.
   -Ugyanmár! Sasha nem megy haza, az biztos.
   -Hogy érted?- csodálkoztam.
   -Azok alapján, amit Jade mesélt, a karriere már a csillagokat éri. Addig maradsz itt, amennyit csak akarsz.
   -Lehet. De egyszer haza kell mennem.- hajtottam le a fejem.
   -Van egy ötletem...
Telefoncsörgésre lettünk figyelmesek. Nem engem kerestek. Zayn idegesen felvette a készüléket.
   -Szia... kincsem!- felhúztam a szemöldökömet. Feltételeztem, hogy Perrievel beszél.- Mosdóban. Jó. Jó. Diamot?- nevem hallatára hirtelen felkaptam a fejem.- Nem, nem láttam. Kerestétek? Értem. Rendben. Megyek már, nyugi. Jó, sietek. Puszi neked is!- gyorsan letette.- Nem veszed fel a telefont és mondta Perrie, hogy keresselek meg.
   -Nem veszem fel? De hát...- elővettem a telefonomat a zsebemből és észrevettem, hogy némára van téve.- Tényleg.
   -Jaj, kisgyermekem!- nyomott egy puszit a homlokomra, mintha tényleg az apukám lenne.- Tehát én előre megyek és utánam jössz ki körülbelül öt perc múlva, hogy ne legyen gyanús.- bólintottam egyet.- Most rohanok.
   -És mikor megyünk tehát?- szóltam utána.
   -Van egy ötletem. Holnap reggel 7-kor legyél a Dulwich villa előtt és csomagolj egy hétre elegendő ruhát.
   -Hogy? Egy hét? De... Zayn...- dadogtam hiába, hisz ő  már rég elviharzott.


                                         

7.fejezet - Az új románc

Mikor elbúcsúztunk Jade, Harry, Jesy és Leigh az egyik irányba ment és Sasha, Perrie, Zayn és én pedig a másikba. Nem volt túl kellemes helyzet. Nekem se és Zaynnek se.

   -És meddig maradtok itt, Londonban, csajok?- törte meg a csendet Perrie vidám hangja.

   -Egy hétig.- válaszolt mosolyogva Sasha.

   -Tényleg? Mi is. Még összefuthatunk valamikor, ha gondoljátok.- ajánlotta fel Pezz.

   -Nagyon jó lenne.- örült meg barátnőm.

   -Diam, jól vagy? Olyan csendes voltál egész délután.- fordult hozzám aggódva a lány.

   -Öhm... persze. Csak egy kicsit fáradt vagyok.- motyogtam a választ félénken.

   -Ha te mondod- mosolygott rám újra Perrie, amitől kirázott a hideg, hiszen alig tudtam a szemébe nézni.- Holnap lesz Jess szülinapja este tartunk egy házi bulit. Nem lenne kedvetek eljönni?

   -Természetesen ott leszünk.- jelentettük ki izgatottan.

   -Gyertek 8-ra erre a címre.- mondta és odanyújtott egy cetlit.

   -Rendben.

   -Mi erre megyünk.- mutatott Perrie egy kis utcára.

   -Sziasztok. Találkozunk holnap!- mondtuk egyszerre és egy integetést kaptunk válaszul.

  Hamar eljött az az este. Gyorsan kicsíptük magunkat, mármint amilyen gyorsnak lehet mondani a három órányi készülődést. Én a kedvenc fehér ruhámat vettem fel, ami tökéletes kontrasztban volt a sötét hajammal, Sasha pedig egy világos barna, fekete mintás ruhával öltözött fel. Miután kész lettünk kezünkbe vettük a Jesynek szánt ajándék zacskót és elindultunk.

Én                                                                                  Sasha                                                                

Mikor megérkeztünk a lányok házához, óriási tömeg fogadott minket. Lemertem fogadni, hogy az emberek fele se volt meghívva. Végignéztünk a tömegen, de senki ismerőst nem találtunk. Elvegyültünk az emberek közt és elkezdtünk táncolni, mikor Harry zöld szemeivel találtam magam szembe. Látszott rajta, hogy nem teljesen józan.

   -Hölgyeim!- üdvözölt minket udvariasan.- Hűha! Csinik vagytok!

   -Kössz szépen!- mosolygott Sasha.

   -Nem láttad a csajokat?- kérdeztem én.

   -Jade és Leight a szökőkútnál, a többieket nem tudom.- mondta, miközben érezhettük az alkohol szagú lehelletét.

    -Köszi.- szóltam oda Hazznak és megfogtam barátnőm kezét, de a fiú visszarántotta azt.

    -Várj! Táncolnál velem?- kérdezte Sashatól, és bevetette a sármos mosolyát.

Sasha természetesen igent mondott. Én felhúztam a szemöldököm, jelezve, hogy nem túlzottan örülök annak, hogy egyedül hagytak. Elindultam a házban lévő szökőkút felé, keresve a lányokat. Hamar megtaláltam őket. Beszélgettünk kb. fél órát, majd megjelent Jesy is. Mosolyogva odaadtam neki az ajándékát és arcon pusziltam őt. A háta mögött megláttam két ismerős párt. Sasha és Harry egymásba karolva álltak előttünk, míg Perrienek és Zaynnek össze volt kulcsolva a keze. Láttam Zaynen, hogy idegesen szemlél engem. De ez pillanatnyilag nem izgatott. A Harry-Sasha pároson voltam kiakadva. Fél órát nem láttam a csajt és máris bepasizott? Ez nem rá vall.

   -Beszélhetünk?- néztem rá mérgesen.

   -Persze.- vigyorgott.

   -Úgyértem, négy szem közt.

Látszott rajta, hogy ivott pár pohárral. Elvittem őt pár méterrel arrébb és belekezdtem.

   -Ezt meg mire véljem?

   -Te jó ég! Most le fogsz szidni? Mi közöd van hozzá?- nem kicsit meglepődtem a válaszán.

   -Ö...ö... te vagy a legjobb barátnőm. Aggódom érted.

   -Helyes. De nem vagy az anyám. Mi bajod van azzal, ha összejövök valakivel?

   -Nem is ismered.- jelentettem ki, amilyen komolyan csak tudtam.

   -Ó, hagyjál már!- legyintett és elviharzott.

Normális vagyok én? Ez most mire volt jó? Magamra haragítottam azt a személyt, aki a világon a legfontosabb nekem. Még hozzá ok nélkül. Igaza van. Semmi közöm hozzá. Főleg nem úgy, hogy én sokkal rosszabbat tettem. Nincs is nekem azzal semi bajom, ha Harryvel jár. Talán csak az bánt, hogy neki már van valakije. Elhesegettem ezekt a gondolatokat és megláttam, hogy valaki közeledik hozzám. Elakartam fordulni, de ő gyorsan megfogta a vállamat és magához húzott.

   -Beszélnünk kell.- sugta a fülembe.

    

6. fejezet - Szembesülés

Felbecsülhetetlen érzés volt. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy nyelvünk a másik szájába került... Csodálatos volt. Talán azért is, mert tudtam, hogy nem lenne szabad. Tudtam, hogy tiltott és még is megtettem. Sokat tartott. Túl sokat...
   -Nem!- ellöktem magamtól Zayn és a könnyek csak úgy elkezdtem potyogni a szememből.
   -Mi az? Nem tetszett?- nagyképűsködött, miközben újra megfogta a derekamat és közelebb húzott magához.
   -Mi a pokol? Normális vagy?! Mit képzelsz te magadról?- ordibáltam könnyes szemekkel.
   -Csak nem értem mi a probléma.- tette a hülyét.
   -Hogy mi a probléma?! Neked van barátnőd.
   -És?
   -És?! Nálad ez rutinszerű?... Szerinted én egy ringyó vagyok, vagy mi?- olyan hangosan kiabáltam, hogy az utolsó szóra berekedtem.
   -Akkor minek csókoltál meg?- kezdett egy kicsit már begurulni.
   -Te csókoltál meg, te idióta!- vágtam hozzá a szavaimat idegesen.
   -Nem. Most csókollak meg én.- gyorsan közeledett felém és az ajkait az enyéimhez tapasztotta.
Egy ideig próbáltam ellenkezni, majd látva, hogy nem szabadulok erős karjai közül, engedtem neki. Ez talán még az elsőnél is jobb volt. Sokkal szenvedélyesebb és érzékiesebb. De nem tartott sokáig, hiszen az ajtó hirtelen kinyitódott és Jade lépett be rajta. Mindketten meghökkentünk. Pontosabban, mindhárman.
   -Mi...mi csak.- kezdte a nem sokra menő mentegetőzést Zayn.
   - É...é...én csak. Nem... nem én, nem. Ő csókolt meg. Nem tudtam mit tenni.- folytattam én enyhe füllentéssel.
Azt vettem észre Jade arckifejezésén, hogy hisz nekem. Lehet, hogy túlságosan is jól ismeri Zayn. Bár nem hiszem, hogy Zayn díjazza a kis kamuzásomat. Egy ideig hallgat. Senki nem szól egy szót se. Zayn szólalt meg először.
   -Ez így volt... Jade! Kérlek, kérlek, kérlek ne szólj senkinek!- meglepődtem, hogy falazott nekem.
   -Miért tenném? Te is tudod jól, hogy semmin nem változtatna. Nem szereted őt.- feltételezem, hogy Perriere célzott.- Soha nem is szeretted. És ami a legrosszabb, hogy ő imád téged. Bármit megtenne érted. De te rá se nézel...
   -Éppen ezért ne szólj neki, légyszíves, mert ezzel összetörne a szíve.- vágott bele Zayn a lány szavába.
   -Szerinted én töröm össze a szívét? Nem te csalod megállás nélkül?- kezdett ideges lenni Jade.- Ha megmondanám neki, nem változna semmi, hiszen úgyis megbocsájtana neked.- érzékenyült el.. - Mert szeret téged.- remegett a hangja.
Én, aki eddig csendben és figyelmesen hallgattam a vitát, most megszólaltam.
   -Hogy te mekkora egy féreg vagy!- fordultam nagy ívben Zaynhez.- Mindenkivel csak játszol, és ha megunod eldobod. Fogalmad sincs, hogy érezhet ez a lány. Úgy, ahogy te mondtad, csak összetöröd a szívét.- s ezzel kirohantam a mosdóból.
Nem voltam magamra büszke. Egyáltalán nem. Kezdtem azt hinni, hogy rossz húzás volt tőlem ez a kis észhez térítő "beszéd". Hiszen én se vagyok sokkal jobb, mint Zayn. Én is akartam azt a csókot, nem csak ő. Ahogy  az asztalhoz érek minden szempár rajtam és a hátam mögött loholó lányon. Mindketten idegesen leülünk az asztalhoz. Harry átkarolja Jadet, de ő reflexszerűen elrakja a fiú karját a válláról. Harry, látva, hogy előző próbálkozása nem járt sikerrel, egy sármos mosolyt vet be, de a lány szívét ez sem lágyítja meg. Nem csodálkozom. Én is ezt tenném a helyében. Hazz egy elég zűrös fickó. Én se kezdenék vele egy kapcsolatot. Maximum szórakozásból. Laza kapcsolatot. Úgy, hogy egyikünk se akarjon komolyabbat. Miközben megállapítom magamban, hogy mekkora egy ribi vagyok, látom, hogy Zayn súg valamit Perrie fülébe. Érzem, hogy izzadni kezd a tenyerem és a szívem erősebben kezd verni. Nem értem magamat. miért viselkedek így? Nem is ismerek magamra...

5. fejezet - A találkozás

Izgatottan gyalogoltunk végig London utcáin. Mindketten ki voltunk öltözve. A fotózás érdekes volt, de nem igazán tudtam odafigyelni. Hiszen délután a kedvenc lánybandánkkal fogunk eggyütt koktélozni. Rettenetesen izgulok. És ahogy láttam, ezzel nem vagyok egyedül. Sasha alig tudott koncentrálni a dolgára. Volt, mikor meg se hallotta, hogy épp mire utasítják. Neki is más felé járt az esze.

   Már azon az utcán voltunk, ahol a Mandarin van. Rögtön meg is láttuk Perrie lila haját. Ez egy jó ismertető jel. Ahogy közeledtünk hozzájuk észrevettük, hogy nem négyen, hanem hatan vannak. Áll mellettük még két srác. 

    -Úristen! Az ott Zayn Malik és Harry Styles?!- kiálltott fel hirtelen Sasha.

    -Minden bizonnyal.- mondtam kicsit mogorván, hiszen nem nagyon bírom őket, fogalmam sincs, hogy miért.

    -Te jó ég! Ez egy valóra vállt álom. Sokkal jobb, mint a koncert.- nevetett barátnőm.

    -Mióta vagy te Directioner?- néztem furcsán barátnőmre.

    -Miért ne lennék? Bírom a zenéjüket és  írtó helyes mind az öt.

    -Az elsőt megcáfolom, de az utóbbi kijelentéssel nem tudok vitatkozni.- mosolyogtam és már oda is értünk az asztalhoz. 

Hat ragyogó mosolyt kaptunk és két kezet, várva a bemutatkozásra. 

   -Harry.- üdvözölt a göndörke. 

   -Zayn.- fogtunk kezet Perrie barátjával.

   -Üljetek le!- mondta Leigh mosolyogva.- Mit kértek?- folytatta kedvesen és odahívta a pincért.

   -Én kérnék egy Sassy Strawberry.- néztem fel kedvesen a pincérre, aki hevesen firkálta a rendelésemet egy noteszbe.

   -Én pedig egy Green Iguanat.- jelentette ki barátnőm.

   -Jó választás!- mosolygott Jade Sashara és felemelte a poharát, amiben egy ínycsiklandozó zöld lötty volt.- Én is ezt rendeltem.  

Jade egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Kicsit... gonoszabb és olyan lánynak tűnik, aki mindig megkapja azt, amit akar. Ha nem szaladnak rögtön oda hozzá, eléri, hogy megtegyék. Mint egy kígyó. Egy kígyó, aki gyönyörű és okos. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy magamon éreztem Zayn pillantását. A szemem sarkából néztem, ahogy figyel engem és ahogy folyamatosan méreget. Ránéztem, de rögtön elfordult. Belekortyoltam az italomba és újra érztem, hogy néz. Kellemtlenül éreztem magam. A többiek beszélgettek és nevetgéltek.

   -Nekem...- kezdtem bele a mondandómba félénken és minden szempár rám szegeződött.- ki kell mennem a mosdóba.- nyögtem ki végre és felálltam. 

Még hátulról is éreztem, hogy mindenki engem néz, beleértve Zaynt is. A női és a férfi véce között egy rövid folyosón mentem végig és onnan jobbra kanyarodtam. Kicsit megmostam vízzel arcom, hogy felfrissüljek, majd az ajtó felé vettem az irányt. Hirtelen nyitottam ki és kellemetlen meglepetéssel néztem szembe. Minden bizonnyal valaki pont akkor szeretett volna bejönni, mikor én kimenni. Az illető az orrát fájlalta, én pedig véget nem érő bocsánatkérésekbe kezdtem. Mikor megláttam, hogy kit vágtam orron, nem kicsit meglepődtem. Zayn volt az.

   -Te meg mi a francért akarsz bemenni a női mosdóba?- váltottam hirtelen idegessé.

   -Csak megakartam nézni, hogy jól vagy-e, mert már elég régen bementél.

   -Miről beszélsz? Csak alig pár perce.- értetlenkedtem.- Nagyon fáj?

   -Túlélem.- nevetett.

   -Azt gondoltam, hogy nem halsz bele.- nevedtem én is.- Gyere, teszek rá hideg vizet.

Óvatosan rátettem egy nedves kéztörlő kendőt Zayn orrára. Válaszul egy halk ciccegést kaptam. Ott tartotta egy kis idejig, majd levette.

   -Jobb már?- kérdeztem aggódva és ő bólintott.

Mélyen egymás szemébe néztünk és szótlanul álltunk. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Nagy, kerek, barna szemeibe néztem. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy kell történjen valami. Valami csodálatos. Azt akartam, hogy megcsókoljon. Nem hagyott túl sok gondolkodási időt. Megtette. Megcsókolt. A szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Nem is tudtam mit csinálok. Csak minden ment magától és engem sodort magával. Hagytam magam sodorni az árral. Pontosan tudtam, hogy hibát követek el. Zaynnek van barátnője. Perrie. A példaképem. És ezt teszem vele. Milyen ember vagyok én?

   

4. fejezet - Fotózás és meglepetés

   -Jó reggelt!- nyögtem ki morcosan, mikor megláttam Sashat a szobám ajtajában.

   -Jó reggelt!- vigyorgott.

   -Már megint mitől vagy ilyen boldog?- kérdeztem kicsit gúnyosan.

Nem válaszolt, csak odasétált mellém az ágyra és leült. Megfogta a kezem és a szemembe nézett. Mikor elkezdett beszélni, hirtelen kerülte a pillantásom.

   -Tudod...- kezdte nehezen.- ez egy kicsit intimebb fotózás lesz és...

   -Hogy érted azt, hogy intimebb?- vágtam a szavába aggódva.

   -Megmondták, hogy egyedül menjek, mert gyorsan fog zajlani minden és a plussz személyek csak hátráltatnák őket.- hadarta.

   -Semmi gond.- mondtam kicsit szomorúan.

   -De ne aggódj, amiután végeztem lenne egy meglepim számodra, aminek nagyon fogsz örülni.- jelentette ki izgatottan.

   -Várjalak meg? 

   -Ha akarod... Dan azt mondta, hogy maximum fél óra lesz az egész.- olyan gyorsan mondta, hogy alig értettem.

   -Jó. Addig megyek a környékre várostnézni.- jelentettem ki.

  Taxival mentünk egész a központig, s onnan gyalogoltunk, ameddig egy hatalmas épület elé nem értünk. Bementünk egy ajtón, ami felé egy tábla volt kitéve "ICON modellügynökség" felirattal.

   -Icon?!- lepődtem meg.- ezt eddig miért nem mondtad?- vágtam barátnőm szemére.

   -Nem tartottam fontosnak.- legyintett.

   -Nem tartottad fontosnak megemlíteni azt, hogy a világ egyik leghíresebb modellügynökségnél dolgozol? Ők fedezték fel Palvin Barbit is.

   -Tudok róla. És még nem dolgozok itt, de hogyha elkések nem is fogok. Téma lezárva.- jegyezte meg komolyan. Mikor beértünk hatalmas sürgés-forgás fogadott minket. Stylistok, sminkesek, fodrászok, fotósok és fontosnak tűnő emberek tucatja. Mindenki tudta mi a dolga. Egy ismerős arc közeledett felénk.

   -Dan!- váltott hirtelen Sasha nyafka csitribe.

   -Nem mondtam, hogy egyedül gyere?- nézett végig rajtam enyhe undorral a férfi.

   -Diam csak megakarta nézni ezt az egészet. Máris megy.- tessékelt ki "finoman" barátnőm.

   -Kint megvárlak.- mosolyogtam Sashara és egy szikrázó pillantást vetettem leendő főnökére.

Mégis kinek képzeli ez magát? Lehet, hogy dús gazdag meg a világ egyik legsikeresebb modellügynökség tulajdonosa, de akkor se beszélhet így az emberekkel...

   Egy meglehetősen unalmas fél óra után megláttam Sashat sietve lefele a lépcsőn.

   -Indulhatunk?- kérdezte mosolyogva.

   -Mégis hova? És nem is mesélsz milyen volt?

   -Egy hét múlva lesz egy bemutató, amin szeretnék, hogy részt vegyek De addig még sok fotózás lesz és a legközelebbi holnap van. Ezen már te is ott lehetsz.- fogta meg a vállam, miközben gyors léptekkel haladtunk előre.

   -Tehát holnap ugyanitt?

   -Pontosan.- vágta rá vigyorogva.

   -Örvendek. És most hova megyünk?- kíváncsiskodtam.

   -Oda.- mutatott egy fehér, előzőnél kisebb épületre.

   -És mi van ott?- kérdeztem ismét.

   -Nemsokára meglátod.

Be se kellett érnünk, máris megláttam a lényeget. Ugyanis az üveg ajtóra egy plakát volt kitéve. Mikor megláttam, hogy mi van ráírva, el is felejtettem lélegezni

   -Neee! Ez most komoly?- kapkodtam a levegőt.

   -Bizonyosodj meg róla te.- vigyorgott Sasha.

Mikor beléptünk látni lehetett pár korunkbeli lányt akik izgatottan vártak. Csatlakoztunk hozzájuk.

   -Kicsit hamar jöttünk.- néztem körül.

   -Pár órával.- nevetett Sasha.- De nem baj. Sokkal jobb így várni, mint a nagy tömegben. És szinte elsők vagyunk.

   -Mindegy. Jó ez így. Nem hiszem el, Sasha, hogy pár óra múlva találkozunk a Little Mix-el.- tagoltam izgatottan szótagokra a mondatot.- Áááá! 

   -Tudtam, hogy örülni fogsz neki.- mosolygott.

Két és fél óra várakozás után a biztonsági őrök bezárták a bejárati ajtókat és nemsokára megérkezett négy gyönyörű lány. Jade, Perrie, Leight-Anne és Jesy. Elfoglalták az asztal mögötti helyeket és mosolygósan kezdték üdvözölni a rajongókat. Mindenkivel készítettek képet. Nemsokára mi jöttünk. Mosolyogva köszöntünk egymásnak, miközben odanyújtottuk nekik az autógrammkártyát, amit a bejáratnál kaptunk. 

   -Kinek legyen?- kérdezte Jesy.

   -Diamond és Sasha.- válaszolt vigyorogva barátnőm.

   -Sasha? Sasha Delevinge?- nézett fel Jade.

   -I...i...igen. Miért?- csodálkozott ő.

   -Modellkedsz?- kérdezte mosolyogva a lány.

   -Tulajdonképpen ma kezdtem a "karrierem". -szerénykedett Sasha.- De honnan tudsz róla?

   -Dan állandóan rólad beszél. Hogy milyen szép, milyen csinos, milyen fotogén az új modell. Mutatott pár képet is rólad.

   -Tényleg? És honnan ismered te Dant?- kérdezte Sasha.

   -Dan a nagybátyám.- nevetett Jade.

   -Nagybátyád? Nem is tudtam. Pedig, higgyétek el, mi vagyunk a legnagyobb rajongóitok.- szóltam közbe, mire egy halk nevetést kaptam mind a négy lánytól.

   -Szimpatikusak vagytok, csajok.- szólt bíztatóan Perrie.

   -Nem lenne kedvetek eljönni egyszer egy koktélra?- kérdezte barátságosan Jesy.

   -Úristen. De!- mondtuk egyszerre Sashaval.

   -Szuper! Persze a fotózás után.- kacsintott Jade.

   -4-kor a Mandarinba?- kérdezte Perrie.

   -Nekünk jó.- vigyorogtunk.

   -Megbeszéltük.- Mosolygott Leigh.

   -Mi megyünk is. Nem tartjuk fel a sort.- mosolyogtam.

   -Sziasztok.

   -Sziasztok.

   

3.fejezet - Megérkezés

Sokáig csendben ültünk egymás mellett. Ő még mindig olvasott, én pedig csak néztem ki a fejemből. A csendet én szakítottam meg.
   -Te féltél?- érdeklődtem halkan.
Lassan felkapta a fejét és gondolkodott a válaszon. Látszott rajta, hogy meglepődött a kérdésen és kicsit túl sokat gondolkozott, mit mondjon. Szinte egyből lehetett tudni, hogy hazudni fog.
   -Nem.- válaszott nyersen. Már nem volt mit mondjak erre, hiszen nem hittem neki. Nem értem, hogy miért nem mondd igazat. És látszik rajta, hogy valami  nagyon bántja. Miért nem bízik meg bennem? Miért kell mindig titkolózni? Nem kérdeztem rá. Nem számított. Rendeltem egy cappucinot és egy omlettet. Miközbe jó étvággyal elfogyasztottam, észrevettem, hogy a felhők felett járunk. Gyönyörű. Ez az első alkalom, hogy repülőn vagyok. Ahhoz képest nem félek. Nme szokásom. Oldalba böktem Sashat, hogy nézzen ki az ablakon. 
   -De szép!
   -Az.- értettem eggyet.
Szóltak, hogy hamarosan leszállunk. Mikor a felhők arébb mentek láthattuk Londont felülről. Minden utas kifigyelt az ablakon. Sokan izgatottak voltak a kilátástól, csodálták az épületeket, a Big Ben-t, a London Eye-t és a palotát. Páran már megvoltak szokva a várossal, vagyis akik haza utaztak. Már csak lefelé mentünk. Nemsokára a kerekek már érintették a földet. Kikaptuk a csomagokat és leszállhattunk. Leugrottam a lépcső utolsó fokáról és lélegeztem egy mélyet. A levegő is más volt. Sasha biccentett a fejével, hogy menjünk. Követtem őt, mivel én nem tudtam az utat a hotelhez.
   -A szállást mi fizetjük?- érdeklődtem.
   -Nem. A cég a modellügynökség tulajdonosájé. Ő állja az egészet.- mondata, de rám se nézett.
   -Vagyis a modellügynökség?- kíváncsiskodtam.
   -Nem. Dan.- mondta halkan.
   -Aki felhívott?
Bólintott egyet s gyorsított a tempón. Mikor megérkeztünk a hotelbe a recepciós hölgy odaszaladt hozzánk és mosolygósan elvette tőlünk a csomagokat. Mondta, hogy foglaljunk helyet és mi engedelmeskedtünk.
   -Korábbra vártuk a kisasszonyokat.
   -Elnézést a késésért, de a repülő kicsit később indult...- habozott Sasha, miközben a körmét piszkálta.
   -Ugyan, semmi gond.- keveskedett a hölgy.- Ne aggódjanak, majd mi felvisszük a csomagokat. Nyugodtan nézzék csak a meg a szobákat.
Felmentünk liftel a legfelsőbb emeletre és a recepción kapott kulccsal kinyitottuk a szoba ajtaját. Óriási volt. Három szobás, két fürdőszobás volt, konyhával ellátva. A harmadik szoba a nappali volt, ahova igyekeztem, hogy lehuppanjak a kanapéra. De nagy meglepetésemre a kanapén már ült valaki. Nem a barátnőm volt az, hanem egy férfi. Megijedtem és sikítani kezdtem. Mikor kicsit megnyudodtam, kérdezni akartam volna, hogy ki ő, mit keres itt és főleg, hogy jutott be ide. Már beszédre nyitottam a számat, mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.
   -Dan!- kiáltott fel Sasha sipító hangon.
   -Bébi!- mondta a férfi, aki mindenbizonnyal Dan volt, és ölelésre nyitotta karjait.
   -Diam, hadd mutassam be Dant.
Kezet ráztunk. Nagyon furcsa volt a férfi. A túl sok magabiztossága nagyképűvé tette. Biztos a túl sok pénz miatt...
   -Lassan mennem kéne.- szólt Dan, elvárva, hogy mondjuk, hogy még maradjon. Sasha nem tűrtőztette magát.
   -Máris?- viselkedett egy csöppet fruskául.
   -Csak látni akartalak.- mondta háttal nekünk.- Ó, és még valami!
Valamit súgott barátnőm fülébe, de nem tudtam kivenni belőle semmi értelmeset. Dan köszönés nélkül elment, Sasha pedig lefagyott. Mit mondhatott neki? Egyre kíváncsibb lettem. Mikor szóltam Sashanak gyorsan rám nézett és úgytett, mintha mi sem történt volna.Egyre furcsább ez az egész...
   

2.fejezet - A reptéri kergetőzés

Eljött a várva várt nap. Sasha nem 8-kor hívott, hanem két órával hamarabb. Szobámban vakítóan virított a neon zöld bőrönd, amit tegnap este pakoltam tele. Ha megtehetném, legszivesebben az egész várost bepakolnám oda. Imádom Manchestert. Az egész gyerekkkoromat itt éltem le. Ismerem a város mindenegyes utcájának minden szegletét, de sosem unom meg. Mikor végig megyek pár utcán úgy nézelődök, mintha először jártam volna ott. És most búcsút kell intsek neki több hétig. Gondolkodásomat egy már megszokott éles hang szakította félbe. Csengettek. Sasha volt az.
   -Te még pizsamában?
   -Mi? Még nincs késő.
   -Egy óra múlva indul a repülő.-jelentette ki idegesen.
   -Pár perc és kész vagyok.-legyintettem.
   -Azt megnézem.-huppant le a kanapéra.
   -Kérsz kakaót?
   -A-a. Csak igyekezz.
Gyorsan magamra kaptam egy szűk farmert és a kedvenc blúzomat, párosítva a vans cipőmmel és pár kiegészítővel. Leszaladtam a lépcsőn és barátnőm elé ugrottam.
   -De csini vagy.
   -Köszönöm.
 Eloltotta a TV-t és az ajtó felé vette az irányt. Én kihúztam a bőröndöm fogóját és követtem Sashat a taxiba.
Bő 15 perc múlva megérkeztünk a reptérre. Óriási volt. A bejáratnál kaptunk egy kis térképnek tűnő lapot, ami nélkül aligha eltévedtünk volna. Egy hosszú folyosón kellett átmennünk, de előtte két férfi kérte a jegyünket. Megszemlélték a jegyeket és aztán minket.
   -Kérhetek esetleg személyi igazolványt?
   -Persze.- mondtuk egyszerre és kicsit összezavarva kezdtünk kotorászni a táskánkban. Mikor sikeresen megtaláltuk a pénztárcánkat, odanyújtottuk a személyiket az őröknek.
   -Miért utaznak el a hölgyek, ha megkérdezhetem?- érdeklődött a teltebb alakú biztonsági őr.
   -Egy állásinterjú miatt. -válaszolta Sasha félénken.
   -Nem túl fiatalok? -kérdezte a másik férfi miközben kicsit túl alaposan végig mért minket.
   -Ööö... már nagykorúak vagyunk...- jelentettem ki olyan halkan, hogy csak alig hallották meg. Látható volt, hogy nem nagyon érezzük magunkat jól a társoságukban.
   -Azt látjuk.- mondták és visszaadták a személyinket.
   -Kéne...induljunk.- idegeskedett Sasha. Hallatszott a hangján az enyhe félelem.
   -Hova sietnek, kisasszonyok? Még van idő. -lassan elkezdek közeledni felénk. Én oldalba böktem Sashat, jelezve neki hogy valamit kéne tenni. Ő megfogta a kezemet és húzott maga után. Futni kezdtünk a hosszú folyisón, ahogy csak a lábunk bírta. Hátra néztem, de nem láttam senkit, aki követett volna. Meghúztam barátnőm kezét, hogy álljon meg, mert már nem bírtam szaladni. Nagyokat lélegeztünk. Kis szünet után gyors léptekben haladtunk tovább.
   -Ha ezek a seggfejek miatt lekéssük a gépet én megőrülök. -idegeskedett.
Abban a pillanatban megláttuk a repülőt és felsóhajtottunk. Odasiettünk, mert már leengedték a lépcsőket. Kijöttünk az óriási épületből. Gyorsan futottunk a tűző napon, ami szinte már égetett. Reménykedtem, hogy Londonban nem lesz ilyen óriási meleg. Igaz, itt sem szokott nagy forróság lenni, de ez állítólag egy meleg nyár lesz, amit mostmár a saját bőrünkön is tapasztalhattunk. A bőröndök kerekei majdnem szétmentek a köves úttól. Láttam Sashat, ahogy cipekedik fel a lépcső első fokára. Háromszor annyi csomagja volt, mint nekem. Egy udvarias fiatalember szaladt le a lépcsőn, felajánlva segítségét. Mikor felértünk a gépre több szempár szegeződött ránk. A legtöbb utas idős volt. A stewardess megmutatta a helyünket és megkínált több mindennel is, de mi finoman elutasítottuk, mivel nemrég reggeliztünk. A kapitány üzente hogy 10 perc múlva felszállunk és, hogy ha lehetséges, kapcsoljuk ki telefonjainkat. Mi engedelmeskedtünk. Sasha belenyúlt a táskájába és elővett egy VOUGE magazint. Céltalanul lapozgatott, én pedig a vállára tettem az államat és kíváncsian fürkésztem a lapot. Az egyik cikk a Little Mixről szólt. Mindketten egy halk "iiiii"-t hallattunk, mivel ez a kedvenc bandánk. A cikk pontosabban Perrieről és Zaynről, a One Direction üdvöskéjéről szól. Sasha hangosan olvasta azt, amit a kapcsolatukról írnak:

Hiába a sok rosszakaró és ellenségeskedő ember, Zayn Malik és Perrie Edwards kapcsolata kibír mindent és egyre erősebb és erősebb lesz. Ahogy telik az idő a Directionerek többsége is sikeresen megbarátkozik a Little Mix szőke pacsirtájával, ráadásul baráti körük és mindkét banda tagjai is teljes mértékben támogatják a fiatalok románcát. Nem egyszer magasztalta már az egekig például Jesy Nelson vagy Jade Thirlwall Zaynt, hogy mennyire szerelmes Perrie-be, most viszont még ennél is komolyabb kijelentést tett egyikük.

„Perrie lesz az első négyünk közül, akit először eljegyeznek. Zayn határozottan olyan embernek tűnik, aki hamarosan meg fogja kérni a kezét. Ő korán érő típus - árulta el Jesy a Capital FM-nek adott interjú során, majd hozzátette – Egyébként már most olyanok, mint egy házaspár. Van egy közös kutyájuk és szó szerint ugyanolyan ruhákba öltöznek. Már készülök is emelni a kalapomat” – zárta mondandóját. (Forrás)

   - Ez most komoly? Összeházasodnak?- lepődtem meg.   -Hát, azt írja. -tett barátnőm is ugyanúgy.- De nem hiszem, hogy igaz. Olvastam egy interjút, amiben Zayn anyukája az mondta, hogy a házassággal még várnak, hiszen mindketten a karrierjükre szeretnének koncentrálni.   -Igen, ezt én is olvastam.- helyeseltem.   -Tulajdomképpen az ő dolguk.- válaszolt egy kicsit furcsán, de nem nagyon foglalkoztam most vele.   -Tényleg, ők is most Londonban vannak és maradnak több mint egy hetet. Jó lenne ha összefutnánk.- gondoltam bele.   -Ja, persze. London nagy város. Úgyse fogunk találkozni most velük.- vágta rá ismét mogorván.   -Mi a baj?- kérdeztem.   -Semmi...    -De lesz koncertjük és dedikálásuk is.- folytattam optimistán.   -A koncerttel nem érünk semmit, mert nem tudjuk kifizetni de a dedikálás még szóba jöhet.- tért vissza újra a mindig boldog és mosolygós énjéhez.   -Ugyanmár, miért ne tudnánk kifizetni? Addigra már híres modell leszel és milliomos.- nevedgéltem.   -Jó is lenne... -ezzel elhallgattunk. Ő visszatért az olvasáshoz, én pedig becsuktam a szemem és próbáltam aludni, nem túl sok sikerrel.

1.fejezet - Jó hír

Reggel van. Az utolsó reggel, mikor így ébredek. Az utolsó alkalom mikor a Sashanak perszonalizált csengőhangjára kelek fel. Minden reggel 8-kor hív, mert tudja, hogy magamtól úgy se bírnék felkelni. És természetesen igaza van. Csipás szemekkel húzom végig újjam telefonom képernyőjén, ezzel megállítva a Little Mix legújabb számát. Valamit nyöszörögtem a telefonba, aztán morcosan letettem. Hogy miért ez az utolsó ilyen reggel? Mert holnaptól talán szétvállnak az útjaink... Sasha kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Nemrég benevezett egy versenyre ahol fiatal modelleket keresnek, illetve ha szerencsés vagy fel is fedeznek. Barátnőm szerencsés volt és bekerűlt a majdnem 5000 lányból kiválasztott 3 közé. Mikor megtudta a hírt, éppen velem volt. Láttam, hogy felveszi a telefont és meglepődik, mivel nem ismeri a számot. Egy unott "Halló"-t motyog, majd kb. 10 másdoperc múlva megállíthatatlan sikítozásban tör ki. Aggódóan felkapom a fejem és többször kérdezgetem tőle hogy mi történt. Egy ideig nem válaszol, majd ugyancsak sikítva folytatja "Bekerültem, bekerültem a legjobb 3 közé! ÁÁÁÁÁÁ! Sikerült". Meg voltam döbbenve. Abban a pár másodpercben fogalmam sem volt, mit szóljak az egészhez. Végül arra a döntésre jutottam, bár sokat nem volt időm gondolkodni rajta, hogy én is elkezdek sikítozni. Később, vagyis pár másodperc múlva, miközben a sikítógörcs tartott rájöttem, hogy jól döntöttem, hiszen más reakciót nem nagyon tudtam volna elképzelni. Majd lesz később időnk a sírásra a búcsúzáskor.  Sasha anyja rémülten szaladt fel az emeletre pink fürdőköpenyben és világoskék papucsban, hajcsavarókkal és arcpakolással. Barátnőm izgatottan elmesélte az egészet, de be se kellett fejeznie, Mrs. Delevinge egyből ugrálásban és ordibálásban tört ki, pont mint mi. Megölelte lányát és egy óriási csókot nyomott az arcára, így hagyott egy zöld foltot Sasha arcán amit  egyből le is törölt. Közben eszembe jutott valami. A telefon... Gyorsan odarohantam az asztalhoz, ahol hagytuk és beleszóltam. "Halló. Itt van még?" Erre egy lekicsínylő "aha" volt a válasz. "Kérem ne haragudjon, csak  nagyon örülünk a hírnek." -folytattam. "Azt hallom."-mondta ugyanúgy. "Máris adom vissza Sashat." Ő még folytatta a beszélgetést pár percig, majd odaadta a telefont anyjának. "2 hét múlva Londonban kell legyek. Ott lesz az első fotózás amin hivatalosan is eldöntik, hogy illek-e a kifutóra vagy sem."- modta suttogva. Erre elmosolyodtam és mondtam neki egy bíztató beszédféleséget, majd megöleltem. Azóta eltelt több mint egy hét és vészesen közeledik az elválás napja. Kimásztam az ágyból és a szekrény felé vettem az irányt. Gyorsan felöltöztem és indultam találkozni Sashaval, mert kiderült, hogy valami nagyon fontos megbeszélni valónk van és állítólag örülni fogok neki. Ha nem azt mondja el, hogy végül nem is megy sehova, hanem inkább itt marad velem, nem is érdekel. Persze nem szeretném ezt, mert így élete legnagyobb lehetőségét halasztaná el, de mégse akarom elveszíteni őt. Sétálok a parkban, mikor meglátom. Vigyorog. Jellemző. Nem vagyok meglepődve, hiszen mióta ismerem, vagyis kisiskolás korunk óta soha nem láttam őt még sírni. Sőt, még szomorú sem volt. Sosem tudtam eldönteni, hogy olyan jó élete van, hogy nincs oka búsulni vagy csak ilyen jól leplezi az érzelmeit. Közeledek felé és látom, hogy egy jegyet tart a kezében. Repülő jegyet. Értetlen arcot vágog  mire ő csak nevet.

   -Mi ez? Repülőjegy Londonba. Sasha, eddig is tudtam, hogy elutazol, nem ért...

   -Nyugi, nem vagyok ennyire bolond.

Belenyúl a farzsebébe és elővesz egy ugyanolyan jegyet. Mostmár én is elmosolyodok.

   -Ez... Ez az enyém?

   -Nem, a legjobb barátnőmé.

   -És hogy hívják?- kérdeztem bolondosan.

   -Diamond.- nevetett.

   -Ó, tényleg? Nekem is ez a nevem.

   -Ez esetben... -magához húzta a kezem, szétnyitotta a markom és belenyomta a halványkék apró papírt. 

   -De...de....de miért?- dadogtam.

   -Nem számít. Csak fogadd el.- mosolygott továbbra is.

   -Nem lehet. Biztos nagyon drága volt és...

   -Mondd utánam: Köszönöm, Sasha.- sóhajtottam egy nagyot és megismételtem előző mondatát. Beletörődtem a sorsomba, nem mintha olyan borzasztóan rossz lett volna. Hiszen pár nap múlva Londonban leszek!

Prológus

Ki a rossz ember? Mitől lesz valaki rossz ? Elkövet egy bűnt... Elég egy bűn és máris rossz az ember? A megbánás már nem ér semmit, mert a hiba, az óriási hiba már bele van vésődve a szívbe. A megbocsájtás nehéz dolog, de felejteni lehetetlen... Menekülni... Ezt tettem. Elfutottam a gondok és bajok elől egy olyan helyre ahol soha nem keresne senki és ahol soha nem találna meg senki. 
   A nevem Diamond Faith Love, vagyis Gyémánt, Hit, Szeretet. Manchesterben élek legjobb barátnőmmel, Sashaval. Két átlagos lány voltunk, mikor egy Londoni út mindent megváltoztatott. Kislányok voltunk... Aztán felnőttünk. 
   Én egy olyan embert tettem tönkre, akit mindenkinél jobban tiszteltem. És nekem egy olyan ember törte össze a szívem, aki mindennél jobban szeretett engem. Drámai, nem?
   Sasha átélte a zaklatás keserűségeit és talán igazságtalanul vetett véget a "kapcsolatnak". Embert ölt.

   Ha kíváncsi vagy a történetemre, akkor kövess! Olvasni fogsz az igaz szerelemről, a barátságról, a csalódásról, és a menekülésről...talán a halálba...

Szereplők

                                                                Diamond Faith Love

Sasha Delevinge

                     Zayn Malik

          Perrie Edwards

                 Harry Styles

                Jade Thirlwall