4. fejezet - Fotózás és meglepetés

   -Jó reggelt!- nyögtem ki morcosan, mikor megláttam Sashat a szobám ajtajában.

   -Jó reggelt!- vigyorgott.

   -Már megint mitől vagy ilyen boldog?- kérdeztem kicsit gúnyosan.

Nem válaszolt, csak odasétált mellém az ágyra és leült. Megfogta a kezem és a szemembe nézett. Mikor elkezdett beszélni, hirtelen kerülte a pillantásom.

   -Tudod...- kezdte nehezen.- ez egy kicsit intimebb fotózás lesz és...

   -Hogy érted azt, hogy intimebb?- vágtam a szavába aggódva.

   -Megmondták, hogy egyedül menjek, mert gyorsan fog zajlani minden és a plussz személyek csak hátráltatnák őket.- hadarta.

   -Semmi gond.- mondtam kicsit szomorúan.

   -De ne aggódj, amiután végeztem lenne egy meglepim számodra, aminek nagyon fogsz örülni.- jelentette ki izgatottan.

   -Várjalak meg? 

   -Ha akarod... Dan azt mondta, hogy maximum fél óra lesz az egész.- olyan gyorsan mondta, hogy alig értettem.

   -Jó. Addig megyek a környékre várostnézni.- jelentettem ki.

  Taxival mentünk egész a központig, s onnan gyalogoltunk, ameddig egy hatalmas épület elé nem értünk. Bementünk egy ajtón, ami felé egy tábla volt kitéve "ICON modellügynökség" felirattal.

   -Icon?!- lepődtem meg.- ezt eddig miért nem mondtad?- vágtam barátnőm szemére.

   -Nem tartottam fontosnak.- legyintett.

   -Nem tartottad fontosnak megemlíteni azt, hogy a világ egyik leghíresebb modellügynökségnél dolgozol? Ők fedezték fel Palvin Barbit is.

   -Tudok róla. És még nem dolgozok itt, de hogyha elkések nem is fogok. Téma lezárva.- jegyezte meg komolyan. Mikor beértünk hatalmas sürgés-forgás fogadott minket. Stylistok, sminkesek, fodrászok, fotósok és fontosnak tűnő emberek tucatja. Mindenki tudta mi a dolga. Egy ismerős arc közeledett felénk.

   -Dan!- váltott hirtelen Sasha nyafka csitribe.

   -Nem mondtam, hogy egyedül gyere?- nézett végig rajtam enyhe undorral a férfi.

   -Diam csak megakarta nézni ezt az egészet. Máris megy.- tessékelt ki "finoman" barátnőm.

   -Kint megvárlak.- mosolyogtam Sashara és egy szikrázó pillantást vetettem leendő főnökére.

Mégis kinek képzeli ez magát? Lehet, hogy dús gazdag meg a világ egyik legsikeresebb modellügynökség tulajdonosa, de akkor se beszélhet így az emberekkel...

   Egy meglehetősen unalmas fél óra után megláttam Sashat sietve lefele a lépcsőn.

   -Indulhatunk?- kérdezte mosolyogva.

   -Mégis hova? És nem is mesélsz milyen volt?

   -Egy hét múlva lesz egy bemutató, amin szeretnék, hogy részt vegyek De addig még sok fotózás lesz és a legközelebbi holnap van. Ezen már te is ott lehetsz.- fogta meg a vállam, miközben gyors léptekkel haladtunk előre.

   -Tehát holnap ugyanitt?

   -Pontosan.- vágta rá vigyorogva.

   -Örvendek. És most hova megyünk?- kíváncsiskodtam.

   -Oda.- mutatott egy fehér, előzőnél kisebb épületre.

   -És mi van ott?- kérdeztem ismét.

   -Nemsokára meglátod.

Be se kellett érnünk, máris megláttam a lényeget. Ugyanis az üveg ajtóra egy plakát volt kitéve. Mikor megláttam, hogy mi van ráírva, el is felejtettem lélegezni

   -Neee! Ez most komoly?- kapkodtam a levegőt.

   -Bizonyosodj meg róla te.- vigyorgott Sasha.

Mikor beléptünk látni lehetett pár korunkbeli lányt akik izgatottan vártak. Csatlakoztunk hozzájuk.

   -Kicsit hamar jöttünk.- néztem körül.

   -Pár órával.- nevetett Sasha.- De nem baj. Sokkal jobb így várni, mint a nagy tömegben. És szinte elsők vagyunk.

   -Mindegy. Jó ez így. Nem hiszem el, Sasha, hogy pár óra múlva találkozunk a Little Mix-el.- tagoltam izgatottan szótagokra a mondatot.- Áááá! 

   -Tudtam, hogy örülni fogsz neki.- mosolygott.

Két és fél óra várakozás után a biztonsági őrök bezárták a bejárati ajtókat és nemsokára megérkezett négy gyönyörű lány. Jade, Perrie, Leight-Anne és Jesy. Elfoglalták az asztal mögötti helyeket és mosolygósan kezdték üdvözölni a rajongókat. Mindenkivel készítettek képet. Nemsokára mi jöttünk. Mosolyogva köszöntünk egymásnak, miközben odanyújtottuk nekik az autógrammkártyát, amit a bejáratnál kaptunk. 

   -Kinek legyen?- kérdezte Jesy.

   -Diamond és Sasha.- válaszolt vigyorogva barátnőm.

   -Sasha? Sasha Delevinge?- nézett fel Jade.

   -I...i...igen. Miért?- csodálkozott ő.

   -Modellkedsz?- kérdezte mosolyogva a lány.

   -Tulajdonképpen ma kezdtem a "karrierem". -szerénykedett Sasha.- De honnan tudsz róla?

   -Dan állandóan rólad beszél. Hogy milyen szép, milyen csinos, milyen fotogén az új modell. Mutatott pár képet is rólad.

   -Tényleg? És honnan ismered te Dant?- kérdezte Sasha.

   -Dan a nagybátyám.- nevetett Jade.

   -Nagybátyád? Nem is tudtam. Pedig, higgyétek el, mi vagyunk a legnagyobb rajongóitok.- szóltam közbe, mire egy halk nevetést kaptam mind a négy lánytól.

   -Szimpatikusak vagytok, csajok.- szólt bíztatóan Perrie.

   -Nem lenne kedvetek eljönni egyszer egy koktélra?- kérdezte barátságosan Jesy.

   -Úristen. De!- mondtuk egyszerre Sashaval.

   -Szuper! Persze a fotózás után.- kacsintott Jade.

   -4-kor a Mandarinba?- kérdezte Perrie.

   -Nekünk jó.- vigyorogtunk.

   -Megbeszéltük.- Mosolygott Leigh.

   -Mi megyünk is. Nem tartjuk fel a sort.- mosolyogtam.

   -Sziasztok.

   -Sziasztok.

   

3.fejezet - Megérkezés

Sokáig csendben ültünk egymás mellett. Ő még mindig olvasott, én pedig csak néztem ki a fejemből. A csendet én szakítottam meg.
   -Te féltél?- érdeklődtem halkan.
Lassan felkapta a fejét és gondolkodott a válaszon. Látszott rajta, hogy meglepődött a kérdésen és kicsit túl sokat gondolkozott, mit mondjon. Szinte egyből lehetett tudni, hogy hazudni fog.
   -Nem.- válaszott nyersen. Már nem volt mit mondjak erre, hiszen nem hittem neki. Nem értem, hogy miért nem mondd igazat. És látszik rajta, hogy valami  nagyon bántja. Miért nem bízik meg bennem? Miért kell mindig titkolózni? Nem kérdeztem rá. Nem számított. Rendeltem egy cappucinot és egy omlettet. Miközbe jó étvággyal elfogyasztottam, észrevettem, hogy a felhők felett járunk. Gyönyörű. Ez az első alkalom, hogy repülőn vagyok. Ahhoz képest nem félek. Nme szokásom. Oldalba böktem Sashat, hogy nézzen ki az ablakon. 
   -De szép!
   -Az.- értettem eggyet.
Szóltak, hogy hamarosan leszállunk. Mikor a felhők arébb mentek láthattuk Londont felülről. Minden utas kifigyelt az ablakon. Sokan izgatottak voltak a kilátástól, csodálták az épületeket, a Big Ben-t, a London Eye-t és a palotát. Páran már megvoltak szokva a várossal, vagyis akik haza utaztak. Már csak lefelé mentünk. Nemsokára a kerekek már érintették a földet. Kikaptuk a csomagokat és leszállhattunk. Leugrottam a lépcső utolsó fokáról és lélegeztem egy mélyet. A levegő is más volt. Sasha biccentett a fejével, hogy menjünk. Követtem őt, mivel én nem tudtam az utat a hotelhez.
   -A szállást mi fizetjük?- érdeklődtem.
   -Nem. A cég a modellügynökség tulajdonosájé. Ő állja az egészet.- mondata, de rám se nézett.
   -Vagyis a modellügynökség?- kíváncsiskodtam.
   -Nem. Dan.- mondta halkan.
   -Aki felhívott?
Bólintott egyet s gyorsított a tempón. Mikor megérkeztünk a hotelbe a recepciós hölgy odaszaladt hozzánk és mosolygósan elvette tőlünk a csomagokat. Mondta, hogy foglaljunk helyet és mi engedelmeskedtünk.
   -Korábbra vártuk a kisasszonyokat.
   -Elnézést a késésért, de a repülő kicsit később indult...- habozott Sasha, miközben a körmét piszkálta.
   -Ugyan, semmi gond.- keveskedett a hölgy.- Ne aggódjanak, majd mi felvisszük a csomagokat. Nyugodtan nézzék csak a meg a szobákat.
Felmentünk liftel a legfelsőbb emeletre és a recepción kapott kulccsal kinyitottuk a szoba ajtaját. Óriási volt. Három szobás, két fürdőszobás volt, konyhával ellátva. A harmadik szoba a nappali volt, ahova igyekeztem, hogy lehuppanjak a kanapéra. De nagy meglepetésemre a kanapén már ült valaki. Nem a barátnőm volt az, hanem egy férfi. Megijedtem és sikítani kezdtem. Mikor kicsit megnyudodtam, kérdezni akartam volna, hogy ki ő, mit keres itt és főleg, hogy jutott be ide. Már beszédre nyitottam a számat, mikor egy ismerős hang szólalt meg a hátam mögül.
   -Dan!- kiáltott fel Sasha sipító hangon.
   -Bébi!- mondta a férfi, aki mindenbizonnyal Dan volt, és ölelésre nyitotta karjait.
   -Diam, hadd mutassam be Dant.
Kezet ráztunk. Nagyon furcsa volt a férfi. A túl sok magabiztossága nagyképűvé tette. Biztos a túl sok pénz miatt...
   -Lassan mennem kéne.- szólt Dan, elvárva, hogy mondjuk, hogy még maradjon. Sasha nem tűrtőztette magát.
   -Máris?- viselkedett egy csöppet fruskául.
   -Csak látni akartalak.- mondta háttal nekünk.- Ó, és még valami!
Valamit súgott barátnőm fülébe, de nem tudtam kivenni belőle semmi értelmeset. Dan köszönés nélkül elment, Sasha pedig lefagyott. Mit mondhatott neki? Egyre kíváncsibb lettem. Mikor szóltam Sashanak gyorsan rám nézett és úgytett, mintha mi sem történt volna.Egyre furcsább ez az egész...
   

2.fejezet - A reptéri kergetőzés

Eljött a várva várt nap. Sasha nem 8-kor hívott, hanem két órával hamarabb. Szobámban vakítóan virított a neon zöld bőrönd, amit tegnap este pakoltam tele. Ha megtehetném, legszivesebben az egész várost bepakolnám oda. Imádom Manchestert. Az egész gyerekkkoromat itt éltem le. Ismerem a város mindenegyes utcájának minden szegletét, de sosem unom meg. Mikor végig megyek pár utcán úgy nézelődök, mintha először jártam volna ott. És most búcsút kell intsek neki több hétig. Gondolkodásomat egy már megszokott éles hang szakította félbe. Csengettek. Sasha volt az.
   -Te még pizsamában?
   -Mi? Még nincs késő.
   -Egy óra múlva indul a repülő.-jelentette ki idegesen.
   -Pár perc és kész vagyok.-legyintettem.
   -Azt megnézem.-huppant le a kanapéra.
   -Kérsz kakaót?
   -A-a. Csak igyekezz.
Gyorsan magamra kaptam egy szűk farmert és a kedvenc blúzomat, párosítva a vans cipőmmel és pár kiegészítővel. Leszaladtam a lépcsőn és barátnőm elé ugrottam.
   -De csini vagy.
   -Köszönöm.
 Eloltotta a TV-t és az ajtó felé vette az irányt. Én kihúztam a bőröndöm fogóját és követtem Sashat a taxiba.
Bő 15 perc múlva megérkeztünk a reptérre. Óriási volt. A bejáratnál kaptunk egy kis térképnek tűnő lapot, ami nélkül aligha eltévedtünk volna. Egy hosszú folyosón kellett átmennünk, de előtte két férfi kérte a jegyünket. Megszemlélték a jegyeket és aztán minket.
   -Kérhetek esetleg személyi igazolványt?
   -Persze.- mondtuk egyszerre és kicsit összezavarva kezdtünk kotorászni a táskánkban. Mikor sikeresen megtaláltuk a pénztárcánkat, odanyújtottuk a személyiket az őröknek.
   -Miért utaznak el a hölgyek, ha megkérdezhetem?- érdeklődött a teltebb alakú biztonsági őr.
   -Egy állásinterjú miatt. -válaszolta Sasha félénken.
   -Nem túl fiatalok? -kérdezte a másik férfi miközben kicsit túl alaposan végig mért minket.
   -Ööö... már nagykorúak vagyunk...- jelentettem ki olyan halkan, hogy csak alig hallották meg. Látható volt, hogy nem nagyon érezzük magunkat jól a társoságukban.
   -Azt látjuk.- mondták és visszaadták a személyinket.
   -Kéne...induljunk.- idegeskedett Sasha. Hallatszott a hangján az enyhe félelem.
   -Hova sietnek, kisasszonyok? Még van idő. -lassan elkezdek közeledni felénk. Én oldalba böktem Sashat, jelezve neki hogy valamit kéne tenni. Ő megfogta a kezemet és húzott maga után. Futni kezdtünk a hosszú folyisón, ahogy csak a lábunk bírta. Hátra néztem, de nem láttam senkit, aki követett volna. Meghúztam barátnőm kezét, hogy álljon meg, mert már nem bírtam szaladni. Nagyokat lélegeztünk. Kis szünet után gyors léptekben haladtunk tovább.
   -Ha ezek a seggfejek miatt lekéssük a gépet én megőrülök. -idegeskedett.
Abban a pillanatban megláttuk a repülőt és felsóhajtottunk. Odasiettünk, mert már leengedték a lépcsőket. Kijöttünk az óriási épületből. Gyorsan futottunk a tűző napon, ami szinte már égetett. Reménykedtem, hogy Londonban nem lesz ilyen óriási meleg. Igaz, itt sem szokott nagy forróság lenni, de ez állítólag egy meleg nyár lesz, amit mostmár a saját bőrünkön is tapasztalhattunk. A bőröndök kerekei majdnem szétmentek a köves úttól. Láttam Sashat, ahogy cipekedik fel a lépcső első fokára. Háromszor annyi csomagja volt, mint nekem. Egy udvarias fiatalember szaladt le a lépcsőn, felajánlva segítségét. Mikor felértünk a gépre több szempár szegeződött ránk. A legtöbb utas idős volt. A stewardess megmutatta a helyünket és megkínált több mindennel is, de mi finoman elutasítottuk, mivel nemrég reggeliztünk. A kapitány üzente hogy 10 perc múlva felszállunk és, hogy ha lehetséges, kapcsoljuk ki telefonjainkat. Mi engedelmeskedtünk. Sasha belenyúlt a táskájába és elővett egy VOUGE magazint. Céltalanul lapozgatott, én pedig a vállára tettem az államat és kíváncsian fürkésztem a lapot. Az egyik cikk a Little Mixről szólt. Mindketten egy halk "iiiii"-t hallattunk, mivel ez a kedvenc bandánk. A cikk pontosabban Perrieről és Zaynről, a One Direction üdvöskéjéről szól. Sasha hangosan olvasta azt, amit a kapcsolatukról írnak:

Hiába a sok rosszakaró és ellenségeskedő ember, Zayn Malik és Perrie Edwards kapcsolata kibír mindent és egyre erősebb és erősebb lesz. Ahogy telik az idő a Directionerek többsége is sikeresen megbarátkozik a Little Mix szőke pacsirtájával, ráadásul baráti körük és mindkét banda tagjai is teljes mértékben támogatják a fiatalok románcát. Nem egyszer magasztalta már az egekig például Jesy Nelson vagy Jade Thirlwall Zaynt, hogy mennyire szerelmes Perrie-be, most viszont még ennél is komolyabb kijelentést tett egyikük.

„Perrie lesz az első négyünk közül, akit először eljegyeznek. Zayn határozottan olyan embernek tűnik, aki hamarosan meg fogja kérni a kezét. Ő korán érő típus - árulta el Jesy a Capital FM-nek adott interjú során, majd hozzátette – Egyébként már most olyanok, mint egy házaspár. Van egy közös kutyájuk és szó szerint ugyanolyan ruhákba öltöznek. Már készülök is emelni a kalapomat” – zárta mondandóját. (Forrás)

   - Ez most komoly? Összeházasodnak?- lepődtem meg.   -Hát, azt írja. -tett barátnőm is ugyanúgy.- De nem hiszem, hogy igaz. Olvastam egy interjút, amiben Zayn anyukája az mondta, hogy a házassággal még várnak, hiszen mindketten a karrierjükre szeretnének koncentrálni.   -Igen, ezt én is olvastam.- helyeseltem.   -Tulajdomképpen az ő dolguk.- válaszolt egy kicsit furcsán, de nem nagyon foglalkoztam most vele.   -Tényleg, ők is most Londonban vannak és maradnak több mint egy hetet. Jó lenne ha összefutnánk.- gondoltam bele.   -Ja, persze. London nagy város. Úgyse fogunk találkozni most velük.- vágta rá ismét mogorván.   -Mi a baj?- kérdeztem.   -Semmi...    -De lesz koncertjük és dedikálásuk is.- folytattam optimistán.   -A koncerttel nem érünk semmit, mert nem tudjuk kifizetni de a dedikálás még szóba jöhet.- tért vissza újra a mindig boldog és mosolygós énjéhez.   -Ugyanmár, miért ne tudnánk kifizetni? Addigra már híres modell leszel és milliomos.- nevedgéltem.   -Jó is lenne... -ezzel elhallgattunk. Ő visszatért az olvasáshoz, én pedig becsuktam a szemem és próbáltam aludni, nem túl sok sikerrel.

1.fejezet - Jó hír

Reggel van. Az utolsó reggel, mikor így ébredek. Az utolsó alkalom mikor a Sashanak perszonalizált csengőhangjára kelek fel. Minden reggel 8-kor hív, mert tudja, hogy magamtól úgy se bírnék felkelni. És természetesen igaza van. Csipás szemekkel húzom végig újjam telefonom képernyőjén, ezzel megállítva a Little Mix legújabb számát. Valamit nyöszörögtem a telefonba, aztán morcosan letettem. Hogy miért ez az utolsó ilyen reggel? Mert holnaptól talán szétvállnak az útjaink... Sasha kapott egy visszautasíthatatlan ajánlatot. Nemrég benevezett egy versenyre ahol fiatal modelleket keresnek, illetve ha szerencsés vagy fel is fedeznek. Barátnőm szerencsés volt és bekerűlt a majdnem 5000 lányból kiválasztott 3 közé. Mikor megtudta a hírt, éppen velem volt. Láttam, hogy felveszi a telefont és meglepődik, mivel nem ismeri a számot. Egy unott "Halló"-t motyog, majd kb. 10 másdoperc múlva megállíthatatlan sikítozásban tör ki. Aggódóan felkapom a fejem és többször kérdezgetem tőle hogy mi történt. Egy ideig nem válaszol, majd ugyancsak sikítva folytatja "Bekerültem, bekerültem a legjobb 3 közé! ÁÁÁÁÁÁ! Sikerült". Meg voltam döbbenve. Abban a pár másodpercben fogalmam sem volt, mit szóljak az egészhez. Végül arra a döntésre jutottam, bár sokat nem volt időm gondolkodni rajta, hogy én is elkezdek sikítozni. Később, vagyis pár másodperc múlva, miközben a sikítógörcs tartott rájöttem, hogy jól döntöttem, hiszen más reakciót nem nagyon tudtam volna elképzelni. Majd lesz később időnk a sírásra a búcsúzáskor.  Sasha anyja rémülten szaladt fel az emeletre pink fürdőköpenyben és világoskék papucsban, hajcsavarókkal és arcpakolással. Barátnőm izgatottan elmesélte az egészet, de be se kellett fejeznie, Mrs. Delevinge egyből ugrálásban és ordibálásban tört ki, pont mint mi. Megölelte lányát és egy óriási csókot nyomott az arcára, így hagyott egy zöld foltot Sasha arcán amit  egyből le is törölt. Közben eszembe jutott valami. A telefon... Gyorsan odarohantam az asztalhoz, ahol hagytuk és beleszóltam. "Halló. Itt van még?" Erre egy lekicsínylő "aha" volt a válasz. "Kérem ne haragudjon, csak  nagyon örülünk a hírnek." -folytattam. "Azt hallom."-mondta ugyanúgy. "Máris adom vissza Sashat." Ő még folytatta a beszélgetést pár percig, majd odaadta a telefont anyjának. "2 hét múlva Londonban kell legyek. Ott lesz az első fotózás amin hivatalosan is eldöntik, hogy illek-e a kifutóra vagy sem."- modta suttogva. Erre elmosolyodtam és mondtam neki egy bíztató beszédféleséget, majd megöleltem. Azóta eltelt több mint egy hét és vészesen közeledik az elválás napja. Kimásztam az ágyból és a szekrény felé vettem az irányt. Gyorsan felöltöztem és indultam találkozni Sashaval, mert kiderült, hogy valami nagyon fontos megbeszélni valónk van és állítólag örülni fogok neki. Ha nem azt mondja el, hogy végül nem is megy sehova, hanem inkább itt marad velem, nem is érdekel. Persze nem szeretném ezt, mert így élete legnagyobb lehetőségét halasztaná el, de mégse akarom elveszíteni őt. Sétálok a parkban, mikor meglátom. Vigyorog. Jellemző. Nem vagyok meglepődve, hiszen mióta ismerem, vagyis kisiskolás korunk óta soha nem láttam őt még sírni. Sőt, még szomorú sem volt. Sosem tudtam eldönteni, hogy olyan jó élete van, hogy nincs oka búsulni vagy csak ilyen jól leplezi az érzelmeit. Közeledek felé és látom, hogy egy jegyet tart a kezében. Repülő jegyet. Értetlen arcot vágog  mire ő csak nevet.

   -Mi ez? Repülőjegy Londonba. Sasha, eddig is tudtam, hogy elutazol, nem ért...

   -Nyugi, nem vagyok ennyire bolond.

Belenyúl a farzsebébe és elővesz egy ugyanolyan jegyet. Mostmár én is elmosolyodok.

   -Ez... Ez az enyém?

   -Nem, a legjobb barátnőmé.

   -És hogy hívják?- kérdeztem bolondosan.

   -Diamond.- nevetett.

   -Ó, tényleg? Nekem is ez a nevem.

   -Ez esetben... -magához húzta a kezem, szétnyitotta a markom és belenyomta a halványkék apró papírt. 

   -De...de....de miért?- dadogtam.

   -Nem számít. Csak fogadd el.- mosolygott továbbra is.

   -Nem lehet. Biztos nagyon drága volt és...

   -Mondd utánam: Köszönöm, Sasha.- sóhajtottam egy nagyot és megismételtem előző mondatát. Beletörődtem a sorsomba, nem mintha olyan borzasztóan rossz lett volna. Hiszen pár nap múlva Londonban leszek!

Prológus

Ki a rossz ember? Mitől lesz valaki rossz ? Elkövet egy bűnt... Elég egy bűn és máris rossz az ember? A megbánás már nem ér semmit, mert a hiba, az óriási hiba már bele van vésődve a szívbe. A megbocsájtás nehéz dolog, de felejteni lehetetlen... Menekülni... Ezt tettem. Elfutottam a gondok és bajok elől egy olyan helyre ahol soha nem keresne senki és ahol soha nem találna meg senki. 
   A nevem Diamond Faith Love, vagyis Gyémánt, Hit, Szeretet. Manchesterben élek legjobb barátnőmmel, Sashaval. Két átlagos lány voltunk, mikor egy Londoni út mindent megváltoztatott. Kislányok voltunk... Aztán felnőttünk. 
   Én egy olyan embert tettem tönkre, akit mindenkinél jobban tiszteltem. És nekem egy olyan ember törte össze a szívem, aki mindennél jobban szeretett engem. Drámai, nem?
   Sasha átélte a zaklatás keserűségeit és talán igazságtalanul vetett véget a "kapcsolatnak". Embert ölt.

   Ha kíváncsi vagy a történetemre, akkor kövess! Olvasni fogsz az igaz szerelemről, a barátságról, a csalódásról, és a menekülésről...talán a halálba...

Szereplők

                                                                Diamond Faith Love

Sasha Delevinge

                     Zayn Malik

          Perrie Edwards

                 Harry Styles

                Jade Thirlwall