Felbecsülhetetlen érzés volt. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy nyelvünk a másik szájába került... Csodálatos volt. Talán azért is, mert tudtam, hogy nem lenne szabad. Tudtam, hogy tiltott és még is megtettem. Sokat tartott. Túl sokat...
-Nem!- ellöktem magamtól Zayn és a könnyek csak úgy elkezdtem potyogni a szememből.
-Mi az? Nem tetszett?- nagyképűsködött, miközben újra megfogta a derekamat és közelebb húzott magához.
-Mi a pokol? Normális vagy?! Mit képzelsz te magadról?- ordibáltam könnyes szemekkel.
-Csak nem értem mi a probléma.- tette a hülyét.
-Hogy mi a probléma?! Neked van barátnőd.
-És?
-És?! Nálad ez rutinszerű?... Szerinted én egy ringyó vagyok, vagy mi?- olyan hangosan kiabáltam, hogy az utolsó szóra berekedtem.
-Akkor minek csókoltál meg?- kezdett egy kicsit már begurulni.
-Te csókoltál meg, te idióta!- vágtam hozzá a szavaimat idegesen.
-Nem. Most csókollak meg én.- gyorsan közeledett felém és az ajkait az enyéimhez tapasztotta.
Egy ideig próbáltam ellenkezni, majd látva, hogy nem szabadulok erős karjai közül, engedtem neki. Ez talán még az elsőnél is jobb volt. Sokkal szenvedélyesebb és érzékiesebb. De nem tartott sokáig, hiszen az ajtó hirtelen kinyitódott és Jade lépett be rajta. Mindketten meghökkentünk. Pontosabban, mindhárman.
-Mi...mi csak.- kezdte a nem sokra menő mentegetőzést Zayn.
- É...é...én csak. Nem... nem én, nem. Ő csókolt meg. Nem tudtam mit tenni.- folytattam én enyhe füllentéssel.
Azt vettem észre Jade arckifejezésén, hogy hisz nekem. Lehet, hogy túlságosan is jól ismeri Zayn. Bár nem hiszem, hogy Zayn díjazza a kis kamuzásomat. Egy ideig hallgat. Senki nem szól egy szót se. Zayn szólalt meg először.
-Ez így volt... Jade! Kérlek, kérlek, kérlek ne szólj senkinek!- meglepődtem, hogy falazott nekem.
-Miért tenném? Te is tudod jól, hogy semmin nem változtatna. Nem szereted őt.- feltételezem, hogy Perriere célzott.- Soha nem is szeretted. És ami a legrosszabb, hogy ő imád téged. Bármit megtenne érted. De te rá se nézel...
-Éppen ezért ne szólj neki, légyszíves, mert ezzel összetörne a szíve.- vágott bele Zayn a lány szavába.
-Szerinted én töröm össze a szívét? Nem te csalod megállás nélkül?- kezdett ideges lenni Jade.- Ha megmondanám neki, nem változna semmi, hiszen úgyis megbocsájtana neked.- érzékenyült el.. - Mert szeret téged.- remegett a hangja.
Én, aki eddig csendben és figyelmesen hallgattam a vitát, most megszólaltam.
-Hogy te mekkora egy féreg vagy!- fordultam nagy ívben Zaynhez.- Mindenkivel csak játszol, és ha megunod eldobod. Fogalmad sincs, hogy érezhet ez a lány. Úgy, ahogy te mondtad, csak összetöröd a szívét.- s ezzel kirohantam a mosdóból.
Nem voltam magamra büszke. Egyáltalán nem. Kezdtem azt hinni, hogy rossz húzás volt tőlem ez a kis észhez térítő "beszéd". Hiszen én se vagyok sokkal jobb, mint Zayn. Én is akartam azt a csókot, nem csak ő. Ahogy az asztalhoz érek minden szempár rajtam és a hátam mögött loholó lányon. Mindketten idegesen leülünk az asztalhoz. Harry átkarolja Jadet, de ő reflexszerűen elrakja a fiú karját a válláról. Harry, látva, hogy előző próbálkozása nem járt sikerrel, egy sármos mosolyt vet be, de a lány szívét ez sem lágyítja meg. Nem csodálkozom. Én is ezt tenném a helyében. Hazz egy elég zűrös fickó. Én se kezdenék vele egy kapcsolatot. Maximum szórakozásból. Laza kapcsolatot. Úgy, hogy egyikünk se akarjon komolyabbat. Miközben megállapítom magamban, hogy mekkora egy ribi vagyok, látom, hogy Zayn súg valamit Perrie fülébe. Érzem, hogy izzadni kezd a tenyerem és a szívem erősebben kezd verni. Nem értem magamat. miért viselkedek így? Nem is ismerek magamra...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése