-Itt?- kérdeztem flegmán.
-Nem.- ezzel megragadta a csuklóm és maga után húzott.
Meglehetősen sietős tempóval haladtunk át a tömegen. Szinte mindenkit félrelökött aki az útjában volt. Én csak próbáltam feltűnéstelenül elsiklani az ízzadt testek mellett. Megálltunk. A vad, színes fényeket nem láttuk már. Sötét volt. Teljes sötétség. Arcát egyáltalán nem láttam, de pontosan tudtam, hogy engem néz. Néz és vár, de tudta, hogy nem fog történni semmi. Mély levegőt vett. Éreztem, hogy szólásra nyitja a száját, de végül meggondolta magát. Küzködött a levegő vétellel. Nem tudott megszólalni.
-Mi a baj?- kérdeztem mélyen a sötét szemeibe nézve.
-Cs...cs...csak...csak el kell mondanom valamit.- dadogott.
-Jó. Nyugodj meg! Elmondhatod.- nyugtattam Zaynt.
Újra mély levegőt vett és lassan kifújta azt.
-Szeretném, hogyha nem akadnál ki, azon, amin most mondani fogok... Hidd el, nem akartam, hogy így legyen.
-Csak mondd!- szóltam bíztatóan.
-Tehát... Emlékszel arra csókra... Azóta nagyon furcsa minden. Érzelmeim vannak... irántad. Ez még nem történt meg velem soha. Ahogy Jade is mondta, nem ez az első ilyen esetem. Többször léptem már félre. Nem vagyok rá büszke, de ami megtörtént, megtörtént. Párról tud Perrie is. Eddig miondig megbocsájtott. Akármit is tettem. Egy csodálatos lány. És én mindig fájdalmat okozok neki. Eddig annak a híve voltam, hogy amiről nem tud az nem fáj. De egyszer mindig fény derül az igazságra. Tudom jól. Már egy ideje csak Perrire koncentrálok. De nem olyan könnyü. Én nem azért csókolózok ismeretlen lányokkal, mert olyan jó megcsalni a barátnőmet. Azért teszem, mert valammi nem működik. Úgy érzem, hogy a kapcsolatunk el van átkozva. Mindig is úgyéreztem, hogy ő jobban szeret, mint én őt. Mostmár tudom is... Perrie volt a mindenem. Egy időben. De aztán minden megváltozott. Mindketten elmentünk turnézni. Egy idejig beszéltünk Skype-on, de az nem helyettesítette az együtt töltött csodálatos perceket. Aztán elhidegültünk egymástól. Szakítani akartunk, de... a menedzsereink nem engedték. Azt mondták, hogy maradjunk még együtt egy keveset, mert a média nagyon felkapta ezt a Zerrie-s témát. Mi szót fogadtunk, hiszen ez volt a legjobb mindkét bandának. Pár hónap múlva én megint szakítani akartam, de közben... Perrie belémszeretett. Ő bevallotta nekem az érzelmeit irántam. De akkor már nem mondhattam neki nemet. Együtt maradtunk. Nagy hiba volt. Reméltem, hogy közben én is belészeretek, de nem így történt... Mikor összebújtunk a fülembe suttogta "szeretlek". Én pedig a szemébe kellett hazudnom azt, hogy "én is"... Aztán kezdtem el csajozni. Legtöbbször rajongókkal. Teljesen érzelem mentesen ment minden. Próbáltam nem beleszeretni a lányokba. Ez sikerült is. De végül jöttél te. Már akkor tudtam, hogy van benned valami, mikor megismerkedtünk. Valami különleges... Talán a magabiztosság hiányod és az, hogy önmagadat adod. Kimutatod a rossz énedet is és nem szégyenled. Ezt tisztelem. És talán... ezért is... szerettem beléd... Ezt akartam elmondani. Szeretlek!
-Ö...öö...ö... Örülök, hogy őszínte voltál velem, Zayn!- szólaltam meg én, aki mindeddig lélegzet visszafolytva hallgattam a vallomást.
-Meg tudsz nekem bocsájtani?- közeledett felém a fiú és arcomra tette a kezeit.
-Megbocsájtani? Miért kéne? Nem tettél semmi rosszat...- vékonyodott el a hangom.
-Mi a baj?- ragasztotta a homlokát az enyémhez.
-Nem haragszom rád... Én is érzek irántad... elég sok mindent.
-De nem szabad... Nem helyes.- csóválta a fejét.
-Tudom. Mit mondtál az előbb? Amiről nem tud az nem fáj?
-Igen...- nézett le hirtelen a földre.
-Tehát...
-N...nem. Nem lehet.
-Zayn!
-Nem!
-Zayn, csókolj meg!
.gif)
Tökéletes volt. Háromszor csókolóztunk összesen. Ezt nem is lehetett összehasonlítani a többivel. Éreztem valamit, amit a többiben nem. Éreztem, milyen erősen ver a szíve. Csodálatos volt. A gyomromban pillangók ezrei röpködtek. Már szálltam. A felhők felett jártam. A sötétben semmit sem lehetett látni, de ahogy hátra léptem, éreztem, hogy egy ágy van mögöttünk. Zayn hátamra fektetett és fölém mászott. Tehetettlennek éresztem magam, de ugyanakkor élvesztem. Csak folytattuk tovább a csókolózást. Ahogy ajkaink eggyé váltak újra, meg újra... Felbecsülhetetlen érzés volt. Zayn a nadrágom övét akarta kikapcsolni, de én megállítottam.
-Nem! Még nem!- szóltam rá.
Ő újra rám nézett. Mélyen a szemeimbe. Megnézte jól mindkét szemem, majd a számra öszpontosított. Újra megcsókolt. Csak csókolóztunk és csókolóztunk. Egy örökkévalóság lehetett, de én csak egy röpke pillanatnak éreztem. Mikor ajkaink elszakadtak egymástól felültünk az ágyra egymással szembe.
-Gyere velem!- mosolygott rám Ő és megfogta a kezemet.
-Hova?- mosolyogtam vissza.
-Az mindegy. El. Csak mi ketten. Minél távolabb mindentől és mindenkitől.
-Most?
-Most?- kérdezte tőlem, várva, hogy én döntsem el.
-Akármikor.
-Akkor most.- húzta ismét mosolyra a szája szélét.
-De csak egy hetet vagyunk Londonba.
-Ugyanmár! Sasha nem megy haza, az biztos.
-Hogy érted?- csodálkoztam.
-Azok alapján, amit Jade mesélt, a karriere már a csillagokat éri. Addig maradsz itt, amennyit csak akarsz.
-Lehet. De egyszer haza kell mennem.- hajtottam le a fejem.
-Van egy ötletem...
Telefoncsörgésre lettünk figyelmesek. Nem engem kerestek. Zayn idegesen felvette a készüléket.
-Szia... kincsem!- felhúztam a szemöldökömet. Feltételeztem, hogy Perrievel beszél.- Mosdóban. Jó. Jó. Diamot?- nevem hallatára hirtelen felkaptam a fejem.- Nem, nem láttam. Kerestétek? Értem. Rendben. Megyek már, nyugi. Jó, sietek. Puszi neked is!- gyorsan letette.- Nem veszed fel a telefont és mondta Perrie, hogy keresselek meg.
-Nem veszem fel? De hát...- elővettem a telefonomat a zsebemből és észrevettem, hogy némára van téve.- Tényleg.
-Jaj, kisgyermekem!- nyomott egy puszit a homlokomra, mintha tényleg az apukám lenne.- Tehát én előre megyek és utánam jössz ki körülbelül öt perc múlva, hogy ne legyen gyanús.- bólintottam egyet.- Most rohanok.
-És mikor megyünk tehát?- szóltam utána.
-Van egy ötletem. Holnap reggel 7-kor legyél a Dulwich villa előtt és csomagolj egy hétre elegendő ruhát.
-Hogy? Egy hét? De... Zayn...- dadogtam hiába, hisz ő már rég elviharzott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése