9. fejezet - A Paradicsom

A megbeszéltek alapján, reggel 7-kor kimentem a Dulwich villa elé. Zöld bőröndömet magam után húzva kerestem Zaynt. Kíváncsi voltam, hogy miért ide hívott és miért nem egy vonat-állomásra vagy egy repülőtérre. Pár perc múlva megkaptam a választ. Hajamat megmagyarázhatatlanul gyorsan felkapta a szél és olyan gyorsan kezdett el lobogni, mint még soha. A fejem fölül jött a mesterséges szél áradat. A körülöttem lévő összes fűszál ugyanazt a vad táncot járta, mint a hajam. Hangos propeller forgást hallottam. Mostmár úgyis tudtam, hogy mi van fölöttem a levegőben, hogy nem néztem fel. De végül megtettem, és egy óriási, fekete helikoptert láttam magamelőtt, miközben közelít a föld felé. Az ablakon Zayn hajolt ki, egy levakarhatatlan mosollyal az arcán. Intett hogy lépjek fel az egyfokú lépcsőre, miközben egy másik férfi a bőröndömet próbálta felhúzni a gépbe. Zayn felém nyújtotta mindkét kezét, hogy segíthessen felmászni. Én elfogadtam a hízelgő ajánlatát és egy szempillantáson belül már bent voltam mellette.

   -Mi ez az egész?- érdeklődtem vigyorogva.- Hova megyünk helikopterrel?

   -Gondoltam érdekes lesz egy kis helikopteres kaland.- nevetett.- Te hova szeretnél menni?

   -Nem is tudom...- gondolkodtam el.- Valami tengerpart jól jönne a sok nagy város után.- használtam ki az alkalmat kajánul.

   -El van döntve! Sam, melyik tengerparti város a legalkalmasabb?- fordult oda a pilótához a kérdéssel, úgy mint egy izgatott kisgyerek.
   -Nem is tudom... Penzance-t ajánlanám.- húzta fel a szája szélét.
   -Oda megyünk!- kiáltott fel újra Zayn.
   Az egész utat végig nevettük. Csomó mindent megtudtunk egymásról. Kiderült, hogy Sam teológiát végzett és mégis egy teljesen más szakmát választott. Most helikopter pilóta. Belemélyedtünk a beszélgetésbe, mikor szólt Sam, hogy ott vagyunk. Leszálltunk, kiszedtük a csomagjainkat és elköszöntünk Sam-től. Gyönyörű volt a táj. Egyből láthattuk a tenger hullámjait s ahogy a napsugarak megcsillogtatják  a víz felszínét. Mielőtt elkezdtük volna a szállás keresés "szépségeit", lementünk a tengerpartra körülnézni.


                        

Az ússzással még várnunk kellett egy keveset, hiszen ilyen időpontban még hűvös van, így csak sétáltunk a homokos úton.
   -Zayn...- törtem meg a csendet félénken.- P...Perrie-nek mit mondtál, miért utazol el?
   -Interjú.- kaptam az egyhangú választ.
   -Értem.- lehajtottam a fejem.- Én... Sasha-nak mindent elmondtam.- ekkor a nagy, gyönyörű barna szemeivel rám nézett.- Mindent tud... kettőnkröl.
   -Nincs ezzel semmi baj. Megértem. Legjobb barátnőd. Nem akarsz neki hazudni.
   -Nem haragszol?
   -Dehogyis.- vágta rá.
Szótlanul sétáltunk tovább egymás mellett. Láttam, hogy Zayn néha rám-rám néz. Pár centivel közelebb jött hozzám. Ismét úgy éreztem, mintha lenyeltem volna száz pillangót, akik most a gyomromban röpködnek. A vállaink egy pillanatra összeértek. Mindketten zavarba jöttünk. Kicsit féltem. Az túlzás. Nagyon izgultam. A vak is látta, hogy ő is... habozik. Fél lépni... Pedig tudta jól, hogy most vagy soha. Pár perc múlva... még mindig semmi. Mire vár? Gyerünk!... Semmi. Mégmindig szótlanul sétáltunk és rá se néztünk egymásra. Akkor elhatároztam magam. Mély levegőt vettem... Karom enyhén kinyújtottam, de úgy, hogy biztos legyek abban, hogy Zayn meglátta. A szeme sarkából ránézett a kézfejemre és egy apró mosollyal jutalmazta bátorságom. Ő is, szintén mély levegőt vett és csuklóját megforgatva, a tenyerét óvatosan az enyémbe helyezte. Rámosolyogtam. Ő lassan elhúzta kezét és más pozicíóba helyezte azt. Most összekulcsolt kezekkel mentünk végig a parton.


                 

Fél óra mulva rávettük magunkat, hogy megfelelő alvóhelyet keressünk a következő hat éjszakára. Nem kellett sokat járjunk. Az első jól kinéző hotelben szálltunk meg. Ugyanis igaz, nem volt üresedés, de a recepciós kislánya IMÁDJA a One Directiont és bármit megtenne egy aláírásért. Tehát, egy szó, mint száz, megkaptuk a luxuslakosztályt. Miután kipakoltunk és elhelyezkedtünk lementünk megint a partra úszni egy kicsit.

***

Damn! Damn! Damn! 
What I'd do to have you here, here, here
I wish you were here

Énekeltem szinte magamban kedvenc dalom sorait. Zayn persze így is meghallotta.
   -Itt vagyok.- nézett rám vigyorogva.
   -Hahaha! Nagyon vicces vagy.- gúnyoltam ki humorát.
   -Szeretsz énekelni?- váltotta komolyabbra a szót.
   -Igen.
   -Énekelj még nekem!- kérlelt Ő.
   -Majd máskor.- s legyintettem.