7.fejezet - Az új románc

Mikor elbúcsúztunk Jade, Harry, Jesy és Leigh az egyik irányba ment és Sasha, Perrie, Zayn és én pedig a másikba. Nem volt túl kellemes helyzet. Nekem se és Zaynnek se.

   -És meddig maradtok itt, Londonban, csajok?- törte meg a csendet Perrie vidám hangja.

   -Egy hétig.- válaszolt mosolyogva Sasha.

   -Tényleg? Mi is. Még összefuthatunk valamikor, ha gondoljátok.- ajánlotta fel Pezz.

   -Nagyon jó lenne.- örült meg barátnőm.

   -Diam, jól vagy? Olyan csendes voltál egész délután.- fordult hozzám aggódva a lány.

   -Öhm... persze. Csak egy kicsit fáradt vagyok.- motyogtam a választ félénken.

   -Ha te mondod- mosolygott rám újra Perrie, amitől kirázott a hideg, hiszen alig tudtam a szemébe nézni.- Holnap lesz Jess szülinapja este tartunk egy házi bulit. Nem lenne kedvetek eljönni?

   -Természetesen ott leszünk.- jelentettük ki izgatottan.

   -Gyertek 8-ra erre a címre.- mondta és odanyújtott egy cetlit.

   -Rendben.

   -Mi erre megyünk.- mutatott Perrie egy kis utcára.

   -Sziasztok. Találkozunk holnap!- mondtuk egyszerre és egy integetést kaptunk válaszul.

  Hamar eljött az az este. Gyorsan kicsíptük magunkat, mármint amilyen gyorsnak lehet mondani a három órányi készülődést. Én a kedvenc fehér ruhámat vettem fel, ami tökéletes kontrasztban volt a sötét hajammal, Sasha pedig egy világos barna, fekete mintás ruhával öltözött fel. Miután kész lettünk kezünkbe vettük a Jesynek szánt ajándék zacskót és elindultunk.

Én                                                                                  Sasha                                                                

Mikor megérkeztünk a lányok házához, óriási tömeg fogadott minket. Lemertem fogadni, hogy az emberek fele se volt meghívva. Végignéztünk a tömegen, de senki ismerőst nem találtunk. Elvegyültünk az emberek közt és elkezdtünk táncolni, mikor Harry zöld szemeivel találtam magam szembe. Látszott rajta, hogy nem teljesen józan.

   -Hölgyeim!- üdvözölt minket udvariasan.- Hűha! Csinik vagytok!

   -Kössz szépen!- mosolygott Sasha.

   -Nem láttad a csajokat?- kérdeztem én.

   -Jade és Leight a szökőkútnál, a többieket nem tudom.- mondta, miközben érezhettük az alkohol szagú lehelletét.

    -Köszi.- szóltam oda Hazznak és megfogtam barátnőm kezét, de a fiú visszarántotta azt.

    -Várj! Táncolnál velem?- kérdezte Sashatól, és bevetette a sármos mosolyát.

Sasha természetesen igent mondott. Én felhúztam a szemöldököm, jelezve, hogy nem túlzottan örülök annak, hogy egyedül hagytak. Elindultam a házban lévő szökőkút felé, keresve a lányokat. Hamar megtaláltam őket. Beszélgettünk kb. fél órát, majd megjelent Jesy is. Mosolyogva odaadtam neki az ajándékát és arcon pusziltam őt. A háta mögött megláttam két ismerős párt. Sasha és Harry egymásba karolva álltak előttünk, míg Perrienek és Zaynnek össze volt kulcsolva a keze. Láttam Zaynen, hogy idegesen szemlél engem. De ez pillanatnyilag nem izgatott. A Harry-Sasha pároson voltam kiakadva. Fél órát nem láttam a csajt és máris bepasizott? Ez nem rá vall.

   -Beszélhetünk?- néztem rá mérgesen.

   -Persze.- vigyorgott.

   -Úgyértem, négy szem közt.

Látszott rajta, hogy ivott pár pohárral. Elvittem őt pár méterrel arrébb és belekezdtem.

   -Ezt meg mire véljem?

   -Te jó ég! Most le fogsz szidni? Mi közöd van hozzá?- nem kicsit meglepődtem a válaszán.

   -Ö...ö... te vagy a legjobb barátnőm. Aggódom érted.

   -Helyes. De nem vagy az anyám. Mi bajod van azzal, ha összejövök valakivel?

   -Nem is ismered.- jelentettem ki, amilyen komolyan csak tudtam.

   -Ó, hagyjál már!- legyintett és elviharzott.

Normális vagyok én? Ez most mire volt jó? Magamra haragítottam azt a személyt, aki a világon a legfontosabb nekem. Még hozzá ok nélkül. Igaza van. Semmi közöm hozzá. Főleg nem úgy, hogy én sokkal rosszabbat tettem. Nincs is nekem azzal semi bajom, ha Harryvel jár. Talán csak az bánt, hogy neki már van valakije. Elhesegettem ezekt a gondolatokat és megláttam, hogy valaki közeledik hozzám. Elakartam fordulni, de ő gyorsan megfogta a vállamat és magához húzott.

   -Beszélnünk kell.- sugta a fülembe.

    

6. fejezet - Szembesülés

Felbecsülhetetlen érzés volt. Ahogy ajkaink összeértek és ahogy nyelvünk a másik szájába került... Csodálatos volt. Talán azért is, mert tudtam, hogy nem lenne szabad. Tudtam, hogy tiltott és még is megtettem. Sokat tartott. Túl sokat...
   -Nem!- ellöktem magamtól Zayn és a könnyek csak úgy elkezdtem potyogni a szememből.
   -Mi az? Nem tetszett?- nagyképűsködött, miközben újra megfogta a derekamat és közelebb húzott magához.
   -Mi a pokol? Normális vagy?! Mit képzelsz te magadról?- ordibáltam könnyes szemekkel.
   -Csak nem értem mi a probléma.- tette a hülyét.
   -Hogy mi a probléma?! Neked van barátnőd.
   -És?
   -És?! Nálad ez rutinszerű?... Szerinted én egy ringyó vagyok, vagy mi?- olyan hangosan kiabáltam, hogy az utolsó szóra berekedtem.
   -Akkor minek csókoltál meg?- kezdett egy kicsit már begurulni.
   -Te csókoltál meg, te idióta!- vágtam hozzá a szavaimat idegesen.
   -Nem. Most csókollak meg én.- gyorsan közeledett felém és az ajkait az enyéimhez tapasztotta.
Egy ideig próbáltam ellenkezni, majd látva, hogy nem szabadulok erős karjai közül, engedtem neki. Ez talán még az elsőnél is jobb volt. Sokkal szenvedélyesebb és érzékiesebb. De nem tartott sokáig, hiszen az ajtó hirtelen kinyitódott és Jade lépett be rajta. Mindketten meghökkentünk. Pontosabban, mindhárman.
   -Mi...mi csak.- kezdte a nem sokra menő mentegetőzést Zayn.
   - É...é...én csak. Nem... nem én, nem. Ő csókolt meg. Nem tudtam mit tenni.- folytattam én enyhe füllentéssel.
Azt vettem észre Jade arckifejezésén, hogy hisz nekem. Lehet, hogy túlságosan is jól ismeri Zayn. Bár nem hiszem, hogy Zayn díjazza a kis kamuzásomat. Egy ideig hallgat. Senki nem szól egy szót se. Zayn szólalt meg először.
   -Ez így volt... Jade! Kérlek, kérlek, kérlek ne szólj senkinek!- meglepődtem, hogy falazott nekem.
   -Miért tenném? Te is tudod jól, hogy semmin nem változtatna. Nem szereted őt.- feltételezem, hogy Perriere célzott.- Soha nem is szeretted. És ami a legrosszabb, hogy ő imád téged. Bármit megtenne érted. De te rá se nézel...
   -Éppen ezért ne szólj neki, légyszíves, mert ezzel összetörne a szíve.- vágott bele Zayn a lány szavába.
   -Szerinted én töröm össze a szívét? Nem te csalod megállás nélkül?- kezdett ideges lenni Jade.- Ha megmondanám neki, nem változna semmi, hiszen úgyis megbocsájtana neked.- érzékenyült el.. - Mert szeret téged.- remegett a hangja.
Én, aki eddig csendben és figyelmesen hallgattam a vitát, most megszólaltam.
   -Hogy te mekkora egy féreg vagy!- fordultam nagy ívben Zaynhez.- Mindenkivel csak játszol, és ha megunod eldobod. Fogalmad sincs, hogy érezhet ez a lány. Úgy, ahogy te mondtad, csak összetöröd a szívét.- s ezzel kirohantam a mosdóból.
Nem voltam magamra büszke. Egyáltalán nem. Kezdtem azt hinni, hogy rossz húzás volt tőlem ez a kis észhez térítő "beszéd". Hiszen én se vagyok sokkal jobb, mint Zayn. Én is akartam azt a csókot, nem csak ő. Ahogy  az asztalhoz érek minden szempár rajtam és a hátam mögött loholó lányon. Mindketten idegesen leülünk az asztalhoz. Harry átkarolja Jadet, de ő reflexszerűen elrakja a fiú karját a válláról. Harry, látva, hogy előző próbálkozása nem járt sikerrel, egy sármos mosolyt vet be, de a lány szívét ez sem lágyítja meg. Nem csodálkozom. Én is ezt tenném a helyében. Hazz egy elég zűrös fickó. Én se kezdenék vele egy kapcsolatot. Maximum szórakozásból. Laza kapcsolatot. Úgy, hogy egyikünk se akarjon komolyabbat. Miközben megállapítom magamban, hogy mekkora egy ribi vagyok, látom, hogy Zayn súg valamit Perrie fülébe. Érzem, hogy izzadni kezd a tenyerem és a szívem erősebben kezd verni. Nem értem magamat. miért viselkedek így? Nem is ismerek magamra...

5. fejezet - A találkozás

Izgatottan gyalogoltunk végig London utcáin. Mindketten ki voltunk öltözve. A fotózás érdekes volt, de nem igazán tudtam odafigyelni. Hiszen délután a kedvenc lánybandánkkal fogunk eggyütt koktélozni. Rettenetesen izgulok. És ahogy láttam, ezzel nem vagyok egyedül. Sasha alig tudott koncentrálni a dolgára. Volt, mikor meg se hallotta, hogy épp mire utasítják. Neki is más felé járt az esze.

   Már azon az utcán voltunk, ahol a Mandarin van. Rögtön meg is láttuk Perrie lila haját. Ez egy jó ismertető jel. Ahogy közeledtünk hozzájuk észrevettük, hogy nem négyen, hanem hatan vannak. Áll mellettük még két srác. 

    -Úristen! Az ott Zayn Malik és Harry Styles?!- kiálltott fel hirtelen Sasha.

    -Minden bizonnyal.- mondtam kicsit mogorván, hiszen nem nagyon bírom őket, fogalmam sincs, hogy miért.

    -Te jó ég! Ez egy valóra vállt álom. Sokkal jobb, mint a koncert.- nevetett barátnőm.

    -Mióta vagy te Directioner?- néztem furcsán barátnőmre.

    -Miért ne lennék? Bírom a zenéjüket és  írtó helyes mind az öt.

    -Az elsőt megcáfolom, de az utóbbi kijelentéssel nem tudok vitatkozni.- mosolyogtam és már oda is értünk az asztalhoz. 

Hat ragyogó mosolyt kaptunk és két kezet, várva a bemutatkozásra. 

   -Harry.- üdvözölt a göndörke. 

   -Zayn.- fogtunk kezet Perrie barátjával.

   -Üljetek le!- mondta Leigh mosolyogva.- Mit kértek?- folytatta kedvesen és odahívta a pincért.

   -Én kérnék egy Sassy Strawberry.- néztem fel kedvesen a pincérre, aki hevesen firkálta a rendelésemet egy noteszbe.

   -Én pedig egy Green Iguanat.- jelentette ki barátnőm.

   -Jó választás!- mosolygott Jade Sashara és felemelte a poharát, amiben egy ínycsiklandozó zöld lötty volt.- Én is ezt rendeltem.  

Jade egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Kicsit... gonoszabb és olyan lánynak tűnik, aki mindig megkapja azt, amit akar. Ha nem szaladnak rögtön oda hozzá, eléri, hogy megtegyék. Mint egy kígyó. Egy kígyó, aki gyönyörű és okos. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy magamon éreztem Zayn pillantását. A szemem sarkából néztem, ahogy figyel engem és ahogy folyamatosan méreget. Ránéztem, de rögtön elfordult. Belekortyoltam az italomba és újra érztem, hogy néz. Kellemtlenül éreztem magam. A többiek beszélgettek és nevetgéltek.

   -Nekem...- kezdtem bele a mondandómba félénken és minden szempár rám szegeződött.- ki kell mennem a mosdóba.- nyögtem ki végre és felálltam. 

Még hátulról is éreztem, hogy mindenki engem néz, beleértve Zaynt is. A női és a férfi véce között egy rövid folyosón mentem végig és onnan jobbra kanyarodtam. Kicsit megmostam vízzel arcom, hogy felfrissüljek, majd az ajtó felé vettem az irányt. Hirtelen nyitottam ki és kellemetlen meglepetéssel néztem szembe. Minden bizonnyal valaki pont akkor szeretett volna bejönni, mikor én kimenni. Az illető az orrát fájlalta, én pedig véget nem érő bocsánatkérésekbe kezdtem. Mikor megláttam, hogy kit vágtam orron, nem kicsit meglepődtem. Zayn volt az.

   -Te meg mi a francért akarsz bemenni a női mosdóba?- váltottam hirtelen idegessé.

   -Csak megakartam nézni, hogy jól vagy-e, mert már elég régen bementél.

   -Miről beszélsz? Csak alig pár perce.- értetlenkedtem.- Nagyon fáj?

   -Túlélem.- nevetett.

   -Azt gondoltam, hogy nem halsz bele.- nevedtem én is.- Gyere, teszek rá hideg vizet.

Óvatosan rátettem egy nedves kéztörlő kendőt Zayn orrára. Válaszul egy halk ciccegést kaptam. Ott tartotta egy kis idejig, majd levette.

   -Jobb már?- kérdeztem aggódva és ő bólintott.

Mélyen egymás szemébe néztünk és szótlanul álltunk. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Nagy, kerek, barna szemeibe néztem. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy kell történjen valami. Valami csodálatos. Azt akartam, hogy megcsókoljon. Nem hagyott túl sok gondolkodási időt. Megtette. Megcsókolt. A szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Nem is tudtam mit csinálok. Csak minden ment magától és engem sodort magával. Hagytam magam sodorni az árral. Pontosan tudtam, hogy hibát követek el. Zaynnek van barátnője. Perrie. A példaképem. És ezt teszem vele. Milyen ember vagyok én?