Már azon az utcán voltunk, ahol a Mandarin van. Rögtön meg is láttuk Perrie lila haját. Ez egy jó ismertető jel. Ahogy közeledtünk hozzájuk észrevettük, hogy nem négyen, hanem hatan vannak. Áll mellettük még két srác.
-Úristen! Az ott Zayn Malik és Harry Styles?!- kiálltott fel hirtelen Sasha.
-Minden bizonnyal.- mondtam kicsit mogorván, hiszen nem nagyon bírom őket, fogalmam sincs, hogy miért.
-Te jó ég! Ez egy valóra vállt álom. Sokkal jobb, mint a koncert.- nevetett barátnőm.
-Mióta vagy te Directioner?- néztem furcsán barátnőmre.
-Miért ne lennék? Bírom a zenéjüket és írtó helyes mind az öt.
-Az elsőt megcáfolom, de az utóbbi kijelentéssel nem tudok vitatkozni.- mosolyogtam és már oda is értünk az asztalhoz.
Hat ragyogó mosolyt kaptunk és két kezet, várva a bemutatkozásra.
-Harry.- üdvözölt a göndörke.
-Zayn.- fogtunk kezet Perrie barátjával.
-Üljetek le!- mondta Leigh mosolyogva.- Mit kértek?- folytatta kedvesen és odahívta a pincért.
-Én kérnék egy Sassy Strawberry.- néztem fel kedvesen a pincérre, aki hevesen firkálta a rendelésemet egy noteszbe.
-Én pedig egy Green Iguanat.- jelentette ki barátnőm.
-Jó választás!- mosolygott Jade Sashara és felemelte a poharát, amiben egy ínycsiklandozó zöld lötty volt.- Én is ezt rendeltem.
Jade egyáltalán nem olyan, mint amilyennek elképzeltem. Kicsit... gonoszabb és olyan lánynak tűnik, aki mindig megkapja azt, amit akar. Ha nem szaladnak rögtön oda hozzá, eléri, hogy megtegyék. Mint egy kígyó. Egy kígyó, aki gyönyörű és okos. Gondolatmenetemből az zökkentett ki, hogy magamon éreztem Zayn pillantását. A szemem sarkából néztem, ahogy figyel engem és ahogy folyamatosan méreget. Ránéztem, de rögtön elfordult. Belekortyoltam az italomba és újra érztem, hogy néz. Kellemtlenül éreztem magam. A többiek beszélgettek és nevetgéltek.
-Nekem...- kezdtem bele a mondandómba félénken és minden szempár rám szegeződött.- ki kell mennem a mosdóba.- nyögtem ki végre és felálltam.
Még hátulról is éreztem, hogy mindenki engem néz, beleértve Zaynt is. A női és a férfi véce között egy rövid folyosón mentem végig és onnan jobbra kanyarodtam. Kicsit megmostam vízzel arcom, hogy felfrissüljek, majd az ajtó felé vettem az irányt. Hirtelen nyitottam ki és kellemetlen meglepetéssel néztem szembe. Minden bizonnyal valaki pont akkor szeretett volna bejönni, mikor én kimenni. Az illető az orrát fájlalta, én pedig véget nem érő bocsánatkérésekbe kezdtem. Mikor megláttam, hogy kit vágtam orron, nem kicsit meglepődtem. Zayn volt az.
-Te meg mi a francért akarsz bemenni a női mosdóba?- váltottam hirtelen idegessé.
-Csak megakartam nézni, hogy jól vagy-e, mert már elég régen bementél.
-Miről beszélsz? Csak alig pár perce.- értetlenkedtem.- Nagyon fáj?
-Túlélem.- nevetett.
-Azt gondoltam, hogy nem halsz bele.- nevedtem én is.- Gyere, teszek rá hideg vizet.
Óvatosan rátettem egy nedves kéztörlő kendőt Zayn orrára. Válaszul egy halk ciccegést kaptam. Ott tartotta egy kis idejig, majd levette.
-Jobb már?- kérdeztem aggódva és ő bólintott.
Mélyen egymás szemébe néztünk és szótlanul álltunk. Csak álltunk egymással szemben és néztük egymást. Nagy, kerek, barna szemeibe néztem. Nem éreztem semmit, csak azt, hogy kell történjen valami. Valami csodálatos. Azt akartam, hogy megcsókoljon. Nem hagyott túl sok gondolkodási időt. Megtette. Megcsókolt. A szívem olyan hevesen vert, mint még soha. Nem is tudtam mit csinálok. Csak minden ment magától és engem sodort magával. Hagytam magam sodorni az árral. Pontosan tudtam, hogy hibát követek el. Zaynnek van barátnője. Perrie. A példaképem. És ezt teszem vele. Milyen ember vagyok én?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése